Schönstatti utunk

A másfél éves vértezőnk lezárásaként a szokásoknak megfelelően a mi évfolyamunk is Schönstattba utazott. De tettünk egy kétnapos megállót Münchenben is először. Az első este a megérkezés és a mise után egy nagyon finom, hangulatos grillpartyval leptek meg minket. Több leendő és felszentelt Schönstatt-atyát, valamint az induló Lebensschule néhány tagját is megismertük, majd az utazás fáradalmait a szálláson fizikailag is kipihentük.
Másnap átutaztunk Dachauba, Stefan atya vezetésével megismertük a Nemzetközi Schönstatt Mozgalom születésének a helyét, hogy a pozitív aspektust emeljem ki, az egyébként mindannyiunkra nagy hatást gyakorló koncentrációs táborból. Nagyon érdekes volt a tábor működésének, történetének, borzalmainak megismerése után azt is közösen végiggondolni, hogy a hely szellemével gyökeresen ellentétes Mozgalmunk milyen természetesen mutatta az irányt a borzalmak közepette is, hogy milyen oázist tudott teremteni az emberi ideológiák legszörnyűbb sivatagába is. Visszatérve Münchenbe, a város közepén álltunk meg, miután szerencsésen még a kisbusz is becsúszott az elég alacsony maximális magasságot megengedő mélygarázsba. A belvárost bejárva, az Angolkertbe érkeztünk, és egy részén át is bandukoltunk miközben az elnyúló árnyékok a nap végét, a korgó gyomrok pedig az éhségünket jelezték. Nem is vártunk sokáig, átengedtük magunkat a bajor konyha gyönyörűségeinek.
A harmadik nap reggelén Stefan atyával ünnepeltünk szentmisét, majd elindultunk a dugókkal tarkított utunkra, mely Vallendarba vezetett minket, de megállót tettünk Göttke atyánál, aki spagettivel vendégelt meg minket, majd exkluzív túrára invitált minket az éppen restauráláson áteső templomába. Egész későn érkeztünk úticélunkhoz, de végül megleltük a szállásunkat, amire éppen ráfért egy nagytakarítás, úgyhogy ez lett az este programja. Az első schönstatti napunkon visszatekintettünk az elmúlt másfél évre, és kiértékeltük azt, este pedig a Sion-hegyen piknikeztünk, azután az egymás között játszott focimeccsben kimozogtuk magunkat. A szokásos napi kilenc órai áldást aznap magyar Schönstatt-atya adta, és még újmisés áldást is lehetett kapni
Egy újabb nap következet, melyen Kentenich atya nyomait kerestük a környéken. Szerencsére Péter atya pontosan tudta mit keressünk, így végignézhettük alapítónk ténykedését a kezdetektől haláláig, és közben a helyismeretünk is nagyot gyarapodott. Gertrúd-Mária nővér vendégszeretetét is megtapasztalhattuk, amikor a Kaffee und Kuchennel várt minket a délután folyamán. Az utolsó nap a mestermunkáinkról és a szeretetszövetségről szólt, melyet az Ősszentély falai között kötöttünk vagy újítottuk meg, majd az ünnepi záróvacsorával zártuk az ünnepséget. Ezután már csak a csomagolás és a hazaút következett. Az egész úton meglátszott, hogy milyen jó csapatot sikerült kialakítanunk az együtt töltött időben, talán ez az, ami leginkább felejthetetlenné tette ezt a hetet, az iVértező schönstatti útját.