Schönstatti utunk

A Vértező III. évfolyamát lezáró schönstatti lelkigyakorlatra 2014. augusztusában mentünk. Úgy alakult, hogy egyik kísérőnk, Tamás nem tudott velünk jönni, így kilencen voltunk Schönstattban. Az odaút nem volt teljesen zökkenőmentes, de végül szerencsésen megérkeztünk Schönstattba, ahol Csermák Péter már finom vacsorával várt minket.

A kintlétünk alatt rengeteteget beszélgettünk. Összerázódásként a nyári élményekről meséltünk egymásnak, kivel mi történt, hogyan érkezett. Aztán sokat beszélgettünk az elmúlt másfél évről. Közösen összeszedtük az eseményeket, élményeket. Jó volt újra felidézni minden egyes alkalmat, előadásokat, közös játékokat… Egy teljes délutánt töltöttünk az emlékek felidézésével. Szó esett arról is, mi az, amit esetleg lehetett volna jobban is csinálni. Valamint kerestük a közös folytatás lehetőségét, mert mindnyájan úgy éreztük (érezzük), hogy kár lenne a kialakult közösségért.

Minden este elmentünk az Ősszentélybe a kilenc órai áldásra. Jó volt magyarul énekelni a jubileumi dalt Péter bevezetője után („wir haben eine ungarische Gruppe hier…”), találkozni azokkal az önkéntesekkel és kispapokkal, akik július 5-én Óbudaváron voltak (a jubileumi ünnepen), nővérekkel, atyákkal, kint levő magyar lányokkal.

Volt lehetőségünk Schönstatt megismerésére is. Elmentünk a palottinusok iskolájának kápolnájába, ahol felidéztük az alapítás előtti eseményeket. Voltunk a Schönstatt-hegyen az Örökimádás templomban, Kentenich atya sírjánál, illetve a hajdani szobájában. Egy délutánt a Sion-hegyen töltöttünk Felixszel, az egyik kispappal. Ő mesélt nekünk a Sion-hegy történetéről, valamint a saját hivatásáról. Itt, a Sion-hegyen kicsit időztünk Tilmann atya sírjánál. Betértünk az önkéntesekhez is, akik a 100 éves jubileumi ünnepség előkészítésén dolgoztak.

Csütörtökön Stefan atyával és Felixszel reggeliztünk, és Stefan atya velünk maradt egész délelőtt. Egy nagyon jó előadást tartott nekünk. Délután volt egy hosszabb csendes idő, ami alatt az elmúlt másfél év aratását végezhettük, illetve készülhettünk a munkatársi szentelésre. Késő délután meglátogattuk Gertrúd-Mária nővért a Kentenich-hofban. Este ünnepi vacsora volt, majd kicsit megkésve siettünk a 9 órai áldásra, s utána szentmisét ünnepeltünk Stefan atyával, melyben majdnem mindannyian munkatársi szövetséget kötöttünk a Szűzanyával. Mise után még feldobáltuk Stefan atyát, MÁdámot és Pétert, majd utána még felmentünk a Bundesheimba, a Rheinisch Pubba, hogy megismerkedjünk a schönstatti „éjszakai élettel” is.

Természetesen nem a Rheinisch Pub volt az első szórakozásunk a héten. Egyik nap a novíciusokkal fociztunk Moriah hegyén. Egész nap szakadt az eső, a játék alatt is esett. A focipályán több négyzetméternyi felületen bokáig érő víz volt. A schönstattiak csapatában is játszott két magyar: Bujbáczi Bálint, mint novícius, valamint Péter, hogy egyenlően legyünk a két csapatban. Végül 10:6-ra kikaptunk a novíciusoktól. Foci után pedig futva mentünk vissza a szállásra (kb. 2,5-3 km), hogy sárosan ne üljünk autóba. A Sion-hegyen zsákoltunk egy nagyot, valamint készítettünk egy kis videót Felixnek a fáklyás futáshoz.

Pénteken még egy gyors értékelést tartottunk, illetve jött hozzánk Kinga nővér kis időre, aztán pakolás után feltöltődve és nagyon lelkesen indultunk haza. Hazafelé partybusz helyett zarándokbusszal mentünk, ugyanis minden egyes pihenő után elmondtunk egy tized rózsafüzért.

A Vértező és a schönstatti utunk adta lelkesedést pedig igyekszünk azóta is önmagunk és mozgalmunk javára fordítani.