Forrásodból akarunk meríteni

„Forrásodból akarunk meríteni”
 
Az éves jelmondat lényege nem a konkrét forma, a pár szó, amiben testet ölt. A valódi tartalom a Zsinat résztvevői által megfogalmazott vágyak, célok, kérések és köszönetek összessége, amelyet végül - ha tökéletlenül is - megpróbálunk egyetlen mondatban összesűríteni. A jelmondat bármiféle magyarázatának, ezen személyes és közösségi gondolatok kibontását, bemutatását és továbbgondolását kell céloznia. Ugyanakkor, ahogy évről évre, úgy idén is tapasztaltuk, hogy a különböző személyiségek, igények és hangsúlyok kusza hálójából csak a Szűzanya aktív közreműködésével rajzolódhat ki az éves jelmondat. Így tapasztaljuk meg Kentenich atya mondását a Mozgalom életében: „Semmit nélküled, semmit nélkülünk!” MPHC!

 

Idén a zsinati résztvevőkben egy nagyon erős elmélyülés iránti igény fogalmazódott meg három területen. Először is, elmélyülés az Istenkapcsolatban, amelynek életünk biztos alapját kell jelentenie. Ehhez időre, elcsendesülésre, és – Kentenich atyát idézve – „a bizalom halálugrására” van szükség. Másodszor, elmélyülés Schönstattban. Számtalan kérdést kell megválaszolnunk. Mi Schönstatt, és mitől az, ami? Mi a Szeretszövetség, és hogyan válthatjuk életre? És végül, elmélyülés az éves jelmondatban, amelynek végre az őt megillető helyre kell kerülnie. Mindezek tisztázására azért van szükség, hogy a megélt tapasztalatokat hitelesen és felkészülten tudjuk átadni. Nem pusztán befelé fordulásról van szó tehát, sőt a Zsinaton hangsúlyosan jelent meg a továbbadás, az aktív munka, az örömteli tevékenykedés igénye is.
 

Nagyon fontos, hogy ezen a három területen személyes munkára, személyes elköteleződésre van szükség. Nem általános tételek bemagolásáról van tehát szó, hanem megélt, átgondolt, valódi tapasztalatokon alapuló válaszok kereséséről. Fontos, hogy mindannyian konkrét célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek segítenek minket „felnőtt” hitünk, „felnőtt” Schönstattiságunk formálásában a mindennapokban.

 

Éppen ezért a Zsinat kiemelt figyelmet fordított a jelmondat gondozására, és arra, hogy eljutassa azt a kisebb közösségekhez, csoportokhoz, akik önállóan foglalkozhatnak vele és felfedezhessék, mit jelent nekik egyénileg és közösségileg. A továbbiakban ezért szeretnénk, ha a csoportok maguk jelölnék ki zsinati képviselőiket, akik beszámolnak a hétvége folyamán közösségük eredményeiről és céljairól, vágyairól, majd az ezekből születő jelmondatot „hazaviszik”. Reméljük, így erősödik a jelmondathoz való kötődés, és még inkább személyessé, a mindennapokban vállalható és megélhető céllá válik.