Mit adott nekünk

Kristóf

Amikor a Vértező I véget ért, irigykedve néztem a tablót az óbudavári faliújságon. „Micsoda csapat…  Kár, hogy soha nem tartozhatok közéjük…” És mikor megkaptam Tamástól a meghívót, az addigi schönstatti passzivitásom ellenére, rögtön igent mondtam.

Megtaláltam a helyemet a CSAPATBAN, és igazán mély barátság alakult ki köztünk. Ez az időszak, amikor hétről hétre olvastuk egymás beszámolóit, a beszélgetések folyamán feltettük egymásnak a kérdéseinket, annyira összekovácsolta a társaságot, mintha már sok éve „dolgoznánk” így együtt.

Számomra ez egy eddig még nem tapasztalt dolog. Hihetetlen hogy mennyire nagy erő lehet egy egymást lelkesítő, cselekedni vágyó egyetemista fiúcsapatban. És úgy gondolom, ez a lendület a személyes életünkben és feladatainkban is megmutatkozik, új feladatok vállalására ösztönöz.

Ez alatt a másfél év alatt teljesen megváltozott bennem a világról alkotott kép. A jelmondatunkhoz híven („Isteni derűvel a világban!”) sikerült a gondterhelt egyetemi hétköznapokat pozitív színben látni, és talán ez által másokat is lelkesíteni.Felnőttebb lettem. A Vértező célja, hogy önálló, szabad, szilárd jellemekké neveljük magunkat, és persze neveljen bennünket a Szűzanya. Úgy érzem, ebben is sokat fejlődtem, és így a schönstatti út során bátran mertem Munkatársi Szövetséget kötni.Az egész Vértező alatt lehetett érezni, hogy Mária kísér bennünket, támogat minket. Hihetetlen élmény volt…

Köszönöm szépen!

Ádám
A vértezőt elkezdeni nem egy könnyű dolog, úgy gondolom, mert egyfajta kötelezettséget vállalok magamra azzal. Mert mi, akik ezt végigcsináltuk, vállaltuk, hogy végigcsináljuk a-tól z-ig.

Sok közös dolog, barátságok köttettek meg az elmúlt másfél év alatt.

Ha néha nehéz volt, akkor tudtam, hogy most csak folytatnom kell, mert hogy folytatni szeretném, erről szólt ez. Sok előadáson keresztül, közösen jutottunk el a saját életcéljaink eszményeink papírra véshető megfogalmazásához. „Közösen eszméltünk fel" mind személyes s közösségi szinten.

Aki azt gondolja, hogy a Vértező egy hagyományos keretekkel működő schönstatti csoport vagy kurzus, hát téved. Inkább egy folyam, ami épp próbál kitörni a forrás helyéről.

Gábor

Nehéz röviden összefoglalni, hogy mit is jelentett számomra a Vértező, intenzív másfél év volt. Életem egyik legmeghatározóbb élménye marad. Nagyon jó volt tapasztalni ahogy a másfél év alatt igazi közösséggé formálódtunk, ezek a barátságok ma is tovább élnek. Jó volt olvasni egymás heti leveleit, hordozni egymást imában is. Remek előadókat hallgattunk, akik segítséget adtak abban, hogyan legyünk jobb emberek a világban. Nekem személy szerint nagyon jó volt, hogy rendszert vitt az életembe. Jó volt kiszakadni a hétköznapokból. A havi alkalmakon kitűzhettünk jófeltételeket, melyekről a következőkön be lehetett számolni, így nevelte az ember magát. Nagyon sok emlék kering most bennem, Abaiéknál Pécsen, vagy az Apahétvégén való szolgálat, a nyári lelkigyakorlatról, vagy a schönstatti útról nem is beszélve. Ha azt mondom, Fehér bohóc, vagy Sárkány, minden Vértező 3-as tudja, miről beszélek.

Nyitottság, jó hangulat volt mindig az alkalmakon. Megszerettük a kínai teát. Úgy gondolom, hogy közelebb kerültem a Vértező által Istenhez, Schönstatthoz, új barátaim lettek, meglévő kapcsolatok mélyültek el, sok kérdésemre választ találtam. Nagyon jó volt egy ilyen komoly, erős közösség tagja lenni. Egyre inkább tenni is akarok azért, hogy az emberek megtapasztalják: Isten jó és Schönstatt egy nagyszerű út! Jelmondatunk most is sokszor erőt ad: Isteni derűvel a világban!

Hálásan köszönöm mindazoknak akik segítettek minket ezalatt a másfél év alatt! Úgy érzem sokat fejlődtem!

Pisti

...

Simon

...

Gergely

Az első találkozásom a Vértezővel az első évfolyam megérkezésén volt, (a zsinat után kicsit segítettünk az előkészítésben).

Aztán mikor egyetemre kerültem, nem is volt számomra kérdés, hogy szeretnék-e részt venni a III. évfolyamban. A Vértező III. indulása előtt elég sokat gondolkodtam a hivatásom kérdésén, s nem tudtam választ adni magamnak, hogy mi is az én utam. Így a Vértezőtől többek között azt vártam, hogy segítse a döntésemet. A Vértező végére szerettem volna dönteni tudni a család és a papi hivatás között. Örömmel mondhatom, hogy sikerült. Így számomra a legfontosabb ajándéka a Vértezőnek, hogy papnak, illetve Schönstatt-atyának készülök.

Nagyon erős közösséget adott, akikkel nagyon sok mindent csináltunk közösen. Legyen szó akár szervezési munkáról a Fiúmozgalomban, akár szociális, apostoli munkáról, akár közös szórakozásról. A közösséget erősítette, hogy az évfolyamunk majdnem minden tagja jár(t) a CIF-be, az egyetemista fiúcsoportba is.

A Vértező alatt nagyon sokat tudtam személyesen is fejlődni a magunknak kitűzött kisebb nagyobb feladatok, jófeltételek által. Személyesebbé vált az Isten-kapcsolatom. Megerősített olyan feladatokban is, amelyeket korábban nem igazán vállaltam volna el.

Végezetül pedig munkát adott, ha már egyszer a Szűzanya munkatársai lettünk. Egyelőre fiúmozgalmi teendőket, aztán majd a később ki tudja, hol…
 

Palkó 

A Vértező számomra egy nagy lehetőség volt!

Lehetőség arra, hogy közelebb kerüljek a tűzhöz, schönstattibbnak érezzem maga, és a társaságon, előadásokon, beszélgetéseken keresztül megerősödjek mind hitben, mind a mozgalom iránti elhivatottságomban.

Számomra talán a második félév volt a legintenzívebb. Eddigre már igazi csapattá kovácsolódtunk, megvolt a közös eszményünk, mely megalapozta az általános jókedvet, vidámságot, derűt.

Fantasztikus volt beszélgetni egymással, közelebb kerülni személyesen emberekhez, és bontogatni a szárnyunkat az apahétvége alkalmával. A jó hangulatú együttléteknek nagy elköteleződés lett az eredménye, ennek pedig nagy tervek. Cseppet sem jelentéktelen a Vértező szerepe abban, hogy a Fiúmozgalom vezetését átvéve újult erővel igyekszünk nekivágni az elkövetkező 100 évnek.

Összefoglalva tehát a Vértező számomra egy jó felkészülés volt arra, hogy a Mozgalmat méginkább magaménak érezvén egyre többet és jobban dolgozzak a fiatalokért, és kevésbé fiatalokért egyaránt.

Sebi 

Amikor egyetemistaként fölkerültem Budapestre, hirtelen sok minden megváltozott körülöttem. Ebben az újszerű környezetben sokat segített nekem a Schönstatti Ifjúsági Közösség, hogy magamra találjak és a sodródás, vagy a merev nosztalgikus ragaszkodás helyett kialakítsam a saját, érett gondolkodásmódomat és személyiségemet.

A Vértező kétségtelenül a legmeghatározóbb része volt ennek a folyamatnak. Furcsán hangzik, de utólag azt kell mondjam, hogy ez a másfél év nagyon rövid időszak volt. Bőven lehetett volna még mit tanulnom és tapasztalnom. Mégis rengeteg élménnyel és benyomással lettem gazdagabb.

Azt hiszem, ez egy megtiszteltetés, egy kiváltság. Hálásnak érzem magam, hogy a részese lehettem és legyetek Ti is azok, ha elkezditek a Vértezőt, mert higgyétek el, sokat fog majd jelenteni! Akkor is, ha néha éppen nagyon nincs kedvetek hozzá. :D Kevés meghatározó élmény van egy ember életében, amit majd öreg korában föl tud sorolni és boldogan emlékszik vissza rá, de ez bizonyosan köztük lesz.

Nekem a Vértező III. elsősorban közösséget jelentett. Nem mindenki van ezzel így, de ez a szép az egészben. Mindenki azt kapja, ami leginkább a javára válik, hála a Jóistennek és azoknak, akik lehetővé tették számunkra a Vértezőt.

Köszönöm!