Mit adott

Ádám

Nehéz pontosan megmondani, hogy mit is jelentett számomra a Vértező. Valahogy úgy érzem, hogy nagyon szervesen kapcsolódik minden máshoz, ami ebben az időszakban történt. Nyilván ez így van rendjén, de az értékelést és a mérlegvonást kicsit megnehezíti.
Ami nekem nagyon sokat jelentett, az elsősorban az a hihetetlen gazdagság és bőség, amely körülvett minket ez alatt az idő alatt. Az első évfolyam áldozatvállalása, a rengeteg munka, befektetett energia és átgondolás, amely nagyon meglátszott a programok színvonalán. Az ünnepek – mint a Megérkezés vagy a Bankett – valóban Ünnepek voltak, így, nagybetűvel. Olyan élmények kötődnek ezekhez az alkalmakhoz, amelyeket nem akarok leírni a következő évfolyamok miatt – hadd legyen számukra is meglepetés – de nekem egy-két kép, pillanat, érzés végképp bevésődött az emlékezetembe. Mondják, hogy élményekkel nagyon jól lehet tanítani, átadni, és ezt mi megtapasztalhattuk.
A másik dolog nyilván az előadók személye és példája. Egyszerűen olyan formátumú emberekkel találkozhattunk, akikkel máshogy igen nehéz lett volna összehozni egy két-három órás magánbeszélgetést. És őszinték voltak, megismerhettük őket, nem „előadók” voltak, hanem emberek. Persze rengeteg jó gondolatot mondtak, tele vannak velük a jegyzeteim és ezek közül nagyon sok minden formálta közülük a gondolkodásomat, a hozzáállásomat és a véleményemet. De pár hónap távlatából már kicsit azt gondolom, hogy húsz év múlva azért mégiscsak az fog eszembe jutni a Vértezőről, hogy ülhettem a tihanyi perjel szobájában, és láttam a mozdulatot, ahogyan egy sok éve házas pár megszorítja egymás kezét, amikor a problémáik, vitáik kerülnek szóba.
És végül ott a közösség, a barátok és kapcsolatok, amelyek megmaradtak és igyekszünk figyelni egymásra és most úgy tűnik, hogy sokukkal együtt dolgozunk tovább. Mert a Vértezőnek része a munka is, egyénileg és közösségileg, és azt hiszem, hogy akkor tud belőle igazán profitálni az ember, ha sok energiát fektet bele. Érdemes. <lap tetejére> 

 

Gio

Nagy várakozással kezdtem, kíváncsi voltam milyen, és hogy mennyit változunk a másfél évében, és nem csalódtam benne, nagyon jó visszanézni, és látni, hogy mennyi mindenben változtunk.
A vértező másfél éve alatt sokat jelentett a rendszeresség, mind a heti levelekben, mind az alkalmakban. Annak ellenére, hogy sokszor nehezemre esett teljesíteni a határidőket, mégis egy keretet adott ennek az időszaknak, melyre nagy szükségem is volt.
A vértező annyit ad, amennyit beleteszünk, hallottuk sokszor, és ez valóban így volt. Ennek ellenére sajnos nem sikerült annyit beletennem, mint amennyit szerettem volna, de így is rengeteget adott nekem. A sok értékes előadás, és az utána levő beszélgetések, nagyon fontosak voltak, és nagyon sok új gondolatot, nézőpontot adtak, melyek a mai napig élnek bennem. Az előadók hitelessége, és életpéldáik sokat jelentettek nekem.
Az társaság is nagyon fontos volt nekem, és nagyon jó volt jobban megismerni egymást az alkalmak során. A Megérkezés, és a schönstatti út, ünnepélyes keretként megerősítettek elhatározásaimban, és elég erőt adtak az aktuális feladataimban is, és a is társaságot nagyon jól összehozta.
Amint az elmúlt időszakban a Vértező az életem, és gondolataim része volt, remélem legalább ugyanannyira, életben tudom tartani magamban, minden gondolatával, és feladatával együtt a következő időkben is, hogy a továbbiakban is növekedhessek általa. <lap tetejére> 

 

Jani

Számomra a Vértező sok kétellyel kezdődött. A Regnum közösség régóta aktív tagjaként nem tudtam biztosan, hogy jó döntés-e belevágni. Féltem, hogy nem fér majd bele időben, hogy nem tudok mit kezdeni a schönstatti és a regnumi lelkiség párhuzamos megélésével, hogy egyáltalán kell-e, tudok-e ekkora elköteleződést vállalni egy másik közösségben.
Mégis nekivágtam és az idő múlásával hamar választ kaptam a kérdésekre.
Már az első alkalommal kiderült, hogy nagyon jó társaság „verődött” össze, éreztem, hogy jó köztük lenni és sokat tanulhatok tőlük. Erre azért is volt nagy szükségem, mert az életem többi részén éppen lezárultak olyan dolgok, amikből töltekezhettem. Aztán az első félév alatt egyértelmű lett, hogy nem csak a társaság, hanem a lelki haszon is számottevő. Lényegében a Vértező alatt megismertem Schönstattot. Személyeket, csoportokat és a lelkiséget. Ez utóbbi szép és kiemelkedő pontja volt, amikor az első félévet lezáró, óbudavári lelki hétvégén szeretetszövetséget kötöttem.
Összességében Schönstatt egyre inkább forrás szerepet tölt be az életemben, és ebben nagy szerepe van a Vértezőnek. <lap tetejére> 

 

Pali

Tamás engem már a Vértező I. évfolyamába is hívott, akkor még nem gondoltam úgy, hogy nekem ott lenne a helyem, de két évvel később, amikor megint hívott, mozgolódott bennem, hogy részt kéne venni jobban a fiatalság életében a schönstatti mozgalmon belül, így remek felkészítőnek ígérkezett a Vértező II. évfolyama. Nekünk már könnyebb volt, hiszen egy kidolgozott tematikát kaptunk, ami inkább javaslat volt, mint kötelezően követendő út, így kicsivel kényelmesebb volt az utunk. Az első félév a schönstatti előadások jegyében szólt, amit a 4 vezető házaspár tartott, sok érdekes beszélgetéssel egybekötve, amit Óbudaváron Gertrúd Mária nővérrel zártunk. Itt még érezhető volt, hogy nem igazán kovácsolódtunk közösségé, de erről a második és harmadik félév kitűnően gondoskodott, ahol voltak mindenkinek sebei és "két halálos áldozatunk" is, de a schönstatti útra/úton mindenki megerősödve volt jelen és őszinte közösségé kovácsolódtunk, ahol mindenki tevékenyen részt kívánt venni az ifjúsági mozgalom életében.
Megtanultunk együtt dolgozni ez alatt az időszak alatt és azon kívűl, hogy személyünkben sokat erősödtünk, létre jött egy közösség, egy baráti kör, akik együtt tudnak és akarnak dolgozni a mozgalomért és saját közösségeikért. Mondhatni ennek a gyümölcse a fiúmozgalom elnöksége, ahol most nem egy ember vállára nehezedik a feladatok súlya, és a Vértezős ismeretségből is táplálkozott, Dani és Andris által létre hozott Satöbbi nevezetű csoport, aminek mintájára még sok ifjúsági csoport jön létre reményeink szerint.
Reméljük, hogy ez a másfél év valaminek a kezdete és Szűzanyánk segítségével megmarad a lendületünk és küld nekünk utánpótlást is. <lap tetejére> 

 

Dani

Az alatt a másfél év alatt, míg a Vértező tartott nagyon sokat változtam, fejlődtem. Ez látszik azon is, ahogy az változott, hogy mit jelent számomra a Vértező. Mikor elkezdtük úgy gondoltam rá, mint vezető-képzőre. Mint a fiúmozgalom akkori elnöke láttam a helyét és funkcióját a közösségen belül és a benne rejlő személyes fejlődési lehetőséget szinte észre se vettem. Ezzel szemben a végére a legtöbbet a közösség élménye, az egymásra figyelés és a személyes harcok megharcolása jelentette. Jó volt látni és hordozni egymás nehézségeit. Ez alatt a másfél év alatt úgy érzem felnőtté váltam. Ez nem csak a Vértezőben zajló munkám eredménye volt, de a Vértező elválaszthatatlan, szerves része volt ennek az útnak. Olyan közeget teremtett számomra, ami számtalan gondolatnak, elhatározásnak volt kiindulópontja. Az, hogy hasonló élethelyzetben kezdtük el a Vértezőt közvetlen, egymásra nyitott, erős személyes kapcsolatokat teremtett, amik mai napig élő és megtartó barátságok számomra.
Az előadások is nagyon nekünk szóltak. Hiteles családos emberektől, atyáktól kaptunk megerősítést, témát és útmutatót, amit személyesen és közösségileg is meg tudunk „rágni”, és sok értékes gondolattal lettünk gazdagabbak. A Vértező jól kialakított napirendje is segítette a hatékony közösségi munkát.
Köszönöm mindenkinek a munkáját, kitartását, lelkesedését, aki lehetővé tette számomra/számunkra a Vértező másfél évét. Igazán remek és előremutató időszak volt! <lap tetejére>

 

Csabi

Már többször próbáltam megfogalmazni magamnak és másoknak is, hogy mit is jelentett számomra a Vértező. Az, hogy nehéz e kérdésre válaszolnom, a Vértezőt dicséri. Nehéz válaszolnom, mert a Vértező ideje alatt, az alatt a más fél év alatt a mindennapjaim része volt. A heti levelek írásával, azok olvasásával, az alkalomról-alkalomra kitűzött feladatokkal való foglalkozással, az emberi kapcsolatokkal, melyek ott indultak, vagy ott mélyültek el számomra. Az alkalmakon felmerülő problémák, közös gondolkodások, adott esetben napi szinten is mozogtak bennem. A kialakult jó hangulatú, vidám közösség, melynek valódi megtartó ereje volt és van! A Vértező óta még ma is vannak bevett feladataim, módszereim, melyeket végzek és ott „tanultam” őket. A Vértező szigorúan véve véget ért, de ahogy többször elő is került az alkalmakon, ez tulajdonképpen egy „Élet iskola” és mint ilyen, nem érhet véget! Ez nagyon szép gondolat és igen előremutató.
A Vértező másfél éve alatt a Schönstatt mozgalmat az ott történt dolgok határozták meg számomra. Ebben az időszakban szinte minden Fiúmozgalmi programon ott voltam és azt hiszem ez nem véletlen egybeesés. Nagyon sokat változtam és fejlődtem ez idő alatt. Valahogy minden kötődött bennem a Vértezőhöz. Nagyon hálás vagyok az első évfolyamnak, különösképpen Tamás és Tominak, akik áldozatos munkájukkal lehetővé tették ezt az élményt számunkra! Nagyon komolyan vették ezt a kezdetektől és ennek az őszinte, tiszta, szeretetből fakadó akarásnak, hatalmas értéke van! Újabb köszönet érte Nektek! Isten áldjon Titeket!
A Vértező alapvetően megadta azt, amire számítottam és vágytam, sőt jóval többet is. Az, hogy ma elmondhatom magamról, hogy én tagja voltam a Vértező 2. évfolyamának, büszkévé és boldoggá tesz. Dolgozni fogok magamban azon, hogy az itt tanultak, tapasztaltak, a kapcsolatok ne merülhessenek feledésbe! <lap tetejére>

 

Tamás

A Vértező II. szervezésekor erősen fűtött még az első évfolyam tüze, és izgalmas volt belegondolni, hogy mi újat, mi mást hoz ez az új társaság. Tomival és az első évfolyammal igyekeztünk, hogy még jobb, még többet adó lehessen a Vértező II.

Több nagy élményt őrzök magamban erről a másfél évről, amelyek formáltak, erősítettek, mélyítettek.

Vezetői élményként a Megérkezés egész hangulata, az ott lévők nagy tervei és nagyra vágyása, a jóra, a növekedésre való nyitottság volt nagyon szép tapasztalat. Érezhettük, hogy az, amiért annyit dolgozunk, talán valóban nem csak emberi tákolmány: a Szűzanya tán jó eszköznek találja, hogy magához vonzza ezeket a fiúkat! A schönstatti utunk pedig minden kegyelmével, áldásával ennek a kezdeti élménynek a túlcsordulása volt.
Közösségi élményként a folyamatos tenni akarás, a közös jobbra való törekvés, a másik megértésének és megismerésének vágya volt egészen eleven a másfél év során. Különösen erőssé vált a közösségen belül egymás hordozása az imáinkban és beszélgetéseinkben, mikor egyikünknek-másikunknak nehézségei adódtak. A második félév végén karácsonyi ajándékként egymásnak írt gondolatok nagyon sokat jelentettek számomra.
Személyes élményként természetesen az egyes emberekkel kialakult személyes kapcsolat, az előadóink őszintesége, nyitottsága és bölcsessége volt az, ami a legtöbbet jelentett. Izgalmas volt figyelni, hogy kit milyen pillanat ragad meg, lendít előre. Szép volt várni mindenkivel kapcsolatban az átalakulásnak azt az apró csodáját, amit én már az előző évfolyam során is megtapasztalhattam.
Mindezek miatt a másfél év alatt igazán életem részévé vált a Vértező II. Különösen szép tapasztalat volt, hogy amellett, hogy adtam, rengeteget kaptam is ettől az időszaktól. Jobb ember, jobb férj és jobb apa lett belőlem. <lap tetejére>