Negyedik hónap - Istennel a nehézségekben

Kentenich atya életét látva a hitleri Németország és a dachaui koncentrációs táborban megízlelhetjük, hogy milyen is embernek lenni a nehézségekben (nem akármilyen embernek, nem akármilyen nehézségekben). Istennel való növekedést nem csak egy haláltáborban lehet megtapasztalni, hanem a Retyezátban gyalogolva is, és felfedezhetjük Őt mindazokban az emberekben, akik a mi többé válásunkat szolgálták, szolgálják.

 

- Szedjünk össze néhány dolgot, amit szüleink, nevelőink, közösségeink mintájából tudatosan vettünk át!

 

Édes Istenünk!

Köszönöm, hogy adtál és adsz olyan embereket, kik elénk tudják élni, hogy hogyan lehet embernek maradni ott is, ahol minden számítás szerint képtelenség. Köszönöm, hogy adtál és adsz olyan embereket, akik személyesen tettek és tesznek azért, hogy én is ilyen emberré váljak.

 Kérlek, add, hogy képesek legyünk életünk igazán nehéz óráit is (…napjait, heteit…) Veled megélni, hogy akkor se távolabb, hanem közelebb kerüljünk mind Hozzád, mind másokhoz, méghozzá úgy hogy őket is Feléd vezessük.