Veszprémi fiúhétvége

A  márciusi fiúhétvégét ismét a Padányi csodálatos falai között töltöttük, a tornacsarnokban. Mivel tudtuk (tanultunk az őszi hétvégéből), hogy 8-ig, fél 9-ig nincs üres tornaterem, így beköltöztünk az egyik osztályterembe. Persze most sem volt szerencsénk, mert pont abban a teremben volt Kresz-oktatás... Végül a szomszédos terem lett a befutó. Vacsorára jófajta körözött készült, csak paprikából borult bele kicsit több a kelleténél...

Vacsora után végre leköltözhettünk a csarnokba, ahol már csak a helyi cserkészcsapat néhány tagja focizott. Kihívtak minket egy barátságos mérkőzésre, amit (természetesen) a Schönstatti Ifjak FC nyert meg, annak ellenére, hogy a cserkészek idősebbek voltak, a kicsit késve érkező Csóka Bendzsi (aki vezetőnek érkezett) pedig a cserkészek csapatát erősítette. (Azt pedig senkinek nem kell tudni, hogy a cserkészeknek nem voltak csereembereik, a kapusuknak gipszben volt az egyik keze, és a meccs vége felé folyamatosan szivárogtak el a csapattagok. A lényeg, hogy mi győztünk.)


A győztes mérkőzés után a cserkészek elvonultak, a Schönstatt FC pedig két csapatra oszolva folytatta a sportolást éjfélig (mi mást lehet csinálni egy tornacsarnokban. Éjféltájban néhányan éhen akartak halni, hosszú unszolás után a vezetőség kiosztott a szájak betömésére egy zacskó nápolyit. Szigorúan csak másnap (mármint éjfél után). Esti ima után takarodó következett, ami sajnos nem jelentette a csendet és az alvást még jó darabig.


Szombaton reggeli után megérkezett Simon Dani is. Ő csak a délelőttre jött, hogy okosakat mondjon nekünk, amiből egy igen jó beszélgetés kerekedett. A beszélgetés után kimentünk az udvarra focizni ebédig. Az ebédet a Gyarmati szülőknek köszönhettük, igen finom gyümölcsleves és rakott krumpli bőséges mennyiségben (na jó, a leves lehetett volna több is, de ne legyünk telhetetlenek). A rakott krumpli maradékát pedig megettük uzsonnára.


Délután folytatódott a sportélet némileg változó csapatokkal és váltakozó sikerrel, ha pedig elfáradtunk, akkor kártyáztuk egy jót. A hétvégét szentmisével zártuk a bazilikában. Olyan szerencsétlenségünk (szerencsénk?) volt, hogy a mise egy lelkigyakorlat része volt, ráadásul a rádió is közvetítette, szóval sokkal hosszabb volt, mint amúgy átlagosan. De egyszer ennek is vége lett. És vége lett a hétvégének is. Ősszel megyünk a következőre!


Köszönjük, Szűzanyánk!