Vértező III. Schönstatti út

Vértező III. Schönstatti út

Schönstatti töltődés!
A Szerémi útról kilencen indultunk egy kisbusszal Schönstattba a Vértezőt lezáró lelkigyakorlatra. Kísérőink közül csak Márky Ádám (MÁdám) jött velünk, mert Ther Tamás isztambuli kiküldetésen volt ekkor. A kisbusz jól ment, aztán egy „stau”-ban (dugó) a kuplung kicsit füstölni kezdett és égett szagot árasztani.

Gyorsan leálltunk az autópályán az általunk odafele partybusznak nevezett járgányunkkal a leállósávban és kitettük az elakadásjelző táblácskát, majd tanakodni kezdtünk: most mi legyen így félúton leállva Németországban? Elmondtunk néhány Üdvözlégyet és kicsit pihentettük a járművet, aztán a „meggyógyult” autóval folytattuk utunkat.
Az egész napos út után megérkeztünk Schönstattba, ahol Csermák Péter várt minket melegszendviccsel és gofrival. (Gofrit többször is sütöttünk a hét során, és összességében véve is nagyon jó volt a koszt.)
A kintlétünk alatt rengeteteget beszélgettünk. Összerázódásként a nyári élményekről meséltünk egymásnak, kivel mi történt, hogyan érkezett. Aztán sokat beszélgettünk az elmúlt másfél évről. Közösen összeszedtük az eseményeket, élményeket. Jó volt újra felidézni minden egyes alkalmat, előadásokat, közös játékokat… Egy teljes délutánt töltöttünk az emlékek felidézésével. Szó esett arról is, mi az, amit esetleg lehetett volna jobban is csinálni. Valamint kerestük a közös folytatás lehetőségét, mert mindnyájan úgy éreztük (érezzük), hogy kár lenne a kialakult közösségért.
Minden este elmentünk az Ősszentélybe a kilenc órai áldásra. Jó volt magyarul énekelni a jubileumi dalt Péter bevezetője után („wir haben eine ungarische Gruppe hier…”), találkozni azokkal az önkéntesekkel és kispapokkal, akik július 5-én Óbudaváron voltak, nővérekkel, atyákkal, kint levő magyar lányokkal.
Kicsit megismertük Schönstattot is. Egyik nap elmentünk a palottinusok iskolájának kápolnájába, ahol felidéztük az alapítás előtti eseményeket. Utána délután a novíciusokkal fociztunk Moriah hegyén. Egész nap szakadt az eső, a játék alatt is esett. A focipályán több négyzetméternyi felületen bokáig érő víz volt. Közülünk ketten is ragasztószalaggal „erősített” cipőben játszottak (ezüstcipős játékosaink voltak…). A schönstattiak csapatában is játszott két magyar: Bujbáczi Bálint, mint novícius, valamint Péter, hogy egyenlően legyünk a két csapatban. Végül 10:6-ra kikaptunk a novíciusoktól. Foci után futva mentünk vissza a szállásra (kb. 2,5-3 km), hogy sárosan ne üljünk autóba. Másnap a Schönstatt-hegyen voltunk az Örökimádás templomban, Kentenich atya sírjánál, illetve a hajdani szobájában. Betértünk az önkéntesekhez is. Délután Sion-hegyre mentünk Felixszel, az egyik kispappal. Mesélt nekünk a Sion-hegy történetéről, a hivatásáról, meglátogattuk Tilmann atya sírját, zsákoltunk egy nagyot. Meg készítettünk egy kis videót Felixnek a fáklyás futáshoz.
Csütörtökön Stefan atyával és Felixszel reggeliztünk, és Stefan atya velünk maradt egész délelőtt. Tartott nekünk egy nagyon jó előadást. Utána elkészítettük a csoportképet az Ősszentélynél. Délután volt egy hosszabb csendes idő, ami alatt az elmúlt másfél év aratását végezhettük, illetve készülhettünk a munkatársi szentelésre. Késő délután meglátogattuk Gertrúd-Mária nővért Kentenich-hofban. Este ünnepi vacsora volt, majd kicsit megkésve siettünk a 9 órai áldásra, s utána nagyon szép szentmisét ünnepeltünk Stefan atyával, melyben majdnem mindannyian munkatársi szövetséget kötöttünk a Szűzanyával. Mise után még feldobáltuk Stefan atyát, MÁdámot és Pétert, majd utána még felmentünk a Bundesheimba, a Rheinisch Pubba, hogy megismerkedjünk a schönstatti „éjszakai élettel” is.
Pénteken még egy gyors értékelést tartottunk, illetve jött hozzánk Kinga nővér kis időre, aztán pakolás után feltöltődve és nagyon lelkesen indultunk haza. Hazafelé partybusz helyett zarándokbusszal mentünk, ugyanis minden egyes pihenő után elmondtunk egy tized rózsafüzért. Végül egészen hamar, este 11 előtt megérkeztünk Budapestre.