Új kategória a fiútáborban - Nagyok tábora: Szokolya

A Magyar Schönstatti Fiúmozgalomban új örömteli probléma jelentkezett: Egyre többen lettek azok, akik túlkorosak voltak a fiútáborhoz, de az igény továbbra is megvolt bennük, hogy aktív tagjai legyenek a mozgalomnak. Erre a célra jött létre idén először a gimnazista-egyetemista fiútábor, melynek többek között az is célja, hogy a hagyományos fiútábori programok mellett lelki feltöltődést is adjon, és komolyabban foglalkozzon a schönstattiság mibenlétével.

Táborunk helyszíne a Börzsöny déli lankáin fekvő Szokolya, azaz a mellette lévő erdő volt. Július 26-án dacolva a sorozatban lekésett vonatokkal 24 fiú 8 napra kiköltözött az erdő sűrűjébe, hogy a természetben fejlessze kreativitását, megoldjon néhány férfias feladatot, sportoljon, kiránduljon, játsszon, és újragondolja céljait, Isten-kapcsolatát, helyét a schönstatti lelkiségben. Az idei év jelmondata, így a tábor mottója: „Reménnyel céljaink felé!”
 

Csapatainkat és a tábort felváltva Bartal Gergő, Komáromi Dani és Ther Tamás vezette, a lelki programokról Gábor Miklós és Csermák Péter gondoskodott. A tábor napról napra szépült. Az első nagyszabású építkezés a vízemelő volt, mely elérhető közelségbe hozta a forrás amúgy igen távol lévő vizét. Ez után a haranglábpályázat győzteseként megépült a „Galambdúc a három részeg matrózhoz” nevű építmény is. Készítettünk gokartot is, de ez nem állta ki az idő próbáját. Konyhásaink, Ther András, Csermák Tomi és Ferencz Máté jóvoltából éheznünk sem kellett. Gyakorlott háziasszonyokat megszégyenítő módon tábori körülmények között etettek meg 24 embert bacon-ös májjal, tárcsás hússal, kürtőskaláccsal, gyümölcslevessel, sőt saját gyűjtésű gombából készült gombapörkölttel is. A méta-, sakk- és tarokkbajnokság most sem maradt el, de megjelent az új sportág, a Möllky is. Emellett volt akadályverseny, foci – három csapat három kapujába, két labdával; számháború, kötélhúzás, sőt még színdarab is. A tábor hangulatát egy sokak számára ismeretlen lány szelleme lengte be. Neve a sok emlegetés során lassan az ideális nő szinonimájává vált.

A szentélysátorban illetve előtt sorra helyet kaptak a tartalmas előadások, melyekhez többször kaptunk elgondolkodtató kérdéseket, önismereti teszteket, és megismerkedtünk Kentenich atya önnevelési módszereivel is. Egyszer még a Gódány házaspár is meglátogatott szerény hajlékunkban, hogy a szeretetszövetségről tartsanak előadást, az ő tiszteletükre készült az első lapos ülőke a farönk helyett... Az esti tábortüzeknél is helyet kapott a körkérdéses beszélgetés a szabadság és a szerelem mibenlétének témájában. A lelki programok sorában tartottunk szentségimádást és befejezéseként utolsó nap misét ünnepeltünk a tábori szentélyben, öt gitárra és huszonnégy tagú férfikarra hangszerelve. E mise keretében köttetett meg négy szeretetszövetség, három megújítás, sőt hatan munkatársi szövetséget is kötöttek a Szűzanyával.

Énekegyüttesünk egyébként is nagy sikernek örvendett: a Nyugati pályaudvaron egy jegyellenőr kért fel minket telefonos szerenádra, majd a szokolyai kántor is kérés nélkül adta át a zenélés lehetőségét a vasárnapi misén.

A résztvevők többsége gyakorlott táborozók összeszokott csapata volt, de mint kezdő, tanúsíthatom, hogy egyáltalán nem éreztem magam kívülállónak, így nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki meg akarja ismerni a nyári élményeknek ezt a fajtáját.

Uzsaly Bence