Nagyfelsős tábor

A megérkezéstől számított 8 nap eltelte után otthon fáradtan ébred, mintha még mindig álmodna foszlányképek, nevetések, fáradt lihegések, kiszáradt torok érzése dereng emlékezetében. Még mindig sok idő, míg feldolgozza a kis agya a történteket, aztán tisztul a kép rendeződnek a dolgok a nagyagyban és csak ennyit mond suttogva a csöndes szobában, hogy: - Máris vége?

Gyorsan eltelt az idei 21. Schönstatt nagycsoportos fiútábor. De vajon hogyan? A vezetőséget Vajda, Gróf, Bendzsi, Hori képviselte.
 

• Egy pohár üdítő és egy szendvics társaságában kis időt rászánva pár soros e-mailt írni egymásnak. Persze meg rátermett határozott emberek.
 

• Veszprémben július 1-én béreltünk egy utánfutót, amibe Miki bácsi padlásáról bepakoltuk a szerszámokat, játékkészleteket, sporteszközöket, bográcsot stb., majd ezzel megérkeztünk a Kinizsi-forráshoz. Másnap volt a gyülekező ahová mindenki megérkezett. Csak egy anyuka kérdezte meg telefonon, aggódva, hogy oda ért-e a fia. Aztán felmentünk a forrásig kocsikkal, ahová majdnem mindenki feljutott, mivel csak egy autónak szakadt le a kipufogója. Szülők elbúcsúztak a fiúktól, és kezdetét vette a szabadság.

Már táborba érkezéskor csapatokba osztottunk mindenkit, és aznap délután a csapatoknak egymástól külön helyen kellett felverniük a sátraikat. Minden nap más-más akadályt állított a csapatok elé.
 

• Mikor mi voltunk táborozó gyerekek, nekünk mindig azt tanította a vezetőség (elég itt megemlítenem Miklós bá-t, János bá-t, vagy akár a Ther testvéreket), hogy küzdjünk meg a céljainkért, álljunk ki a saját igazunkért, és ne hagyjuk, hogy kihasználjanak minket. Ha képesek vagyunk a saját talpunkra állni, akkor kialakul az egyéniségünk. Ez pedig a legfontosabb, mert Schönstatt arra tanít minket, hogy legyünk külön egyéniségek. Ehhez barátok kellenek, akik segítenek, ha néha megbotlunk az életben, vagy a túra alatt egy faágban, akkor átkarolnak. Ha összetörtük a kocsink, kölcsönadják a sajátjukat, vagy a túra folyamán elfogyott a vizünk nem hagynak szomjazni. Csapatban kell megtalálni az egyéniségünket, megtartva a helyünket, nem pedig szürke egérként élni, és elveszni a nagybetűs életben. Most pedig visszatérnék a táborra, ha megengedi.
 

- Kihegyezett fülekkel hallgatom. • A tábor kialakítása után, este az esti imát már a szentélyben tartottuk. Meghitt hangulat volt, ahogy a kolostor egyetlen falát, ami még állt megvilágította a tábortűz fénye, rávetítve a romos falra a fák ágainak és a konyhássátornak az árnyékát. A sötét erdőben csak lelki vezetőnk Bendzsi hangja hallatszott, majd Hori takarodót szólt, és lefeküdt mindenki. 

Természetesen, mint minden táborba, most is volt nagytúra. A vasárnapi kürtszó után misére mentünk, majd utána megmásztuk a Hegyes-tűt. Fürdésre nem volt idő, de vissza felé az egyik falu határában megkergették a srácok a tyúkokat és egyet elkapva csapatfotó is készült. Később egy mezőn felálltunk hajtó sorba, majd meghajtottuk azt, de valószínű a nyulak épp nyaralni voltak, mert egyet sem tudtunk kiugrasztani a bokorból. Este Vajda finom főztje mind elfogyott, majd kullancsnézés után mindenki bedőlt fáradtan a sátrába.

Újabb kürtszó újabb napot követett és az élmények már leírhatatlanul feltornyosultak. Vajda lőtt egy egeret amit trófeának feltűztünk egy fára. Egy pontyot mi vezetők vettünk a Tescoban, hogy majd ezzel ébresztünk mindenkit reggel, bedobva azt külön-külön mindegyik sátorba, de sajnos a ponty meghalt. Vajda szakácsunk nem volt hajlandó halászlevest csinálni belőle, így maradt a specialitása a hideg tejszínes gyümölcsleves. Nem kell mondanom, volt aki a 10 lábujját is megnyalta utána.

Az egyik nap eljött Kondorosy Előd és a kistúrát ő vezette. Megtanultuk, hogy a Katángkóró nappal kinyitja kék virágjait, délután pedig becsukja azt. De a rovarhálójával akkora szöcskéket is fogtunk, hogy az ujjából az egyik kiharapott egy jókora darabot. Meg tehenek között vezetett minket és megismertetett velünk minden olyan élőlényt, ami mozgott. Jól lefárasztott bennünket, de Bendzsi helyre rakta a lelkünket. Elmondta el kell fáradni a jó dolgokért, fáradtan az ember sokkal jobban érzi Vajda főztjét, és egy férfinél nem kell mondanom, sokat számít az étel íze. 

Aztán az akadályverseny is egy külön élménynek bizonyult. Ennek a menete, hogy az erdőbe kirakunk leveleket, és a csapatok az elején csak az első levél helyéről tudnak. Ezekben a borítékokban feladatok találhatók, valamint a következő levél helyének leírása. Az idei akadályversenyt átneveztük káosz versenynek, mert a vezetőség egész éjszaka fenn volt a levelek gyártása végett, így hajnalban összekeverte a borítékokat és össze vissza lettek lerakva. Volt olyan pillanat mikor a levélkihordása közben Gróf úr egyszer csak megszólalt: - Ez olyan mintha itt se lennénk!  Persze sikerült a csapatoknak megtalálni az összes borítékot, és lelkesen tértek vissza a táborba. 

Mesélhetnénk még a vízibombákkal nehezített számháborúról, a sátornak gurult fatuskóról, a gyertyákkal kivilágított fürdőhelyünkről, de kötve hiszem, hogy hamar vége lenne a mondandónknak. 

 

A tábor utolsó napja egy óriási máglyával fejeződött be, ami az éjszakai túrázásunk közben meglepetésszerűen lobbant be az erdőből kanyarogva kijövő tűztől. A fiúk előadták a produkcióikat, utána hanyattfeküdtünk a rétre, és a meglepően sok hullócsillag-hullás közben, beszélgettünk. Másnap megérkeztek a szülők, szentmise után kiosztottuk a csapatok között a finomabbnál finomabb tortákat, és végleg véget ért az idei fiútábor. A srácokkal férfias kézfogással búcsúztunk. Jövőre ismét vár a fiútábor!!!