Kis fordulópont

"Idén ismét megtartottuk a fiútáborokat. Az első 1990 nyarán volt Büdöskúton, tehát ez volt a kilencedik év, hogy a fiaink schönstatti szellemiségű táborba jöhettek. Jövőre fogunk jubilálni, jövőre ünnepeljük a 10 éves évfordulót.

Büdöskút, Hódos-ér völgye, Csorgó-kút, Széles-forrás, Sarvaly, Vörosmarthy-forrás, Vadalmás-forrás - mind emlékezetes hely számunkra.
Különösen pedig a Széles-forrás, ahol idén második alkalommal táboroztunk, és második alkalommal élhettünk át egy kis fordulópontot. Öt éve, mikor először jártunk itt, volt a létszámnövekedés miatt először két tábor - felsősök, alsósok. Idén pedig először tartottunk vádortábort, döglesztő tábort a nagyoknak - gimnazistáknak. Igen, az a csapat, akikkel kilenc éve Büdöskúton kezdtünk felnőtt, és van aki már segítőnek jön vissza a táborba. A kezdő csapat "kisebbjei" is kinőtték az állótábor kereteit, és nehezebb, erőt próbálóbb feladatokat várnak. Ezért kezdtük el a vándortáborokat - reméljük sikerül éppoly következetesen minden évben megtartani, mint az állótáborokat.
Szerencsére  a felnőttek is felismerték a táborok jelentőségét, és szívesen jönnek segíteni, van aki minden évben rendszeresen. Nélkülük nem lehetne tábort tartani. Köszönet nekik áldozatkészségükért. Egyébként ebből a szempontból is fordulópont az idei táborozás: most sikerült először felnőttekből mind a két táborban teljes, jól működő vezetőséget kiállítani. A feladatok szétváltak, és jól működtek. Ez négy feladatkör: gazdasági vezető-szakács, lelkivezető, sportfelelős és táborvezető. Ha az első három jól működik, az utolsónak a tábor során kevés munkája marad. Meg kell vallani, hogy az előző években a lelkivezető hiányzott a legjobban, illetve csak ritkán volt külön ember erre a feladatra. Idén viszont mindkét táborba egy-egy jól felkészült személy jelentkezett lelkivezetőnek, és a tábor nem csak egy nyaralás volt, hanem komoly töltekezés is. És ami még fontos, a korosztálynak megfelelő szinten.
És az égiek? A tavalyi erőt próbáló esőzések miatt némelyek erősen kételkedtek a segítségükben, de az idei év visszaállította hitüket. A táborhely szépsége már az érkezéskor elbűvölt mindenkit, változatossága egész héten lefoglalta a gyerekeket, a védettsége pedig a hét során bizonyosodott be. Lehetett kánikula, a bükkfák alatt kellemes hűvös volt, eshetett kisebb eső, a lombok azt is megfogták. A Szűzanya ránk terítette palástját. A nagyoknak ez ajándék volt a tavalyi víz és sár után.
A második héten volt nagy esőnk, de mikor megtudtuk, hogy elkerülte a táborunkat az igazi veszély -  egy forgószél fákat csavart ki a szomszéd faluban - rájöttünk, hogy a Szűzanya ekkor is vigyázott ránk, csupán csak a fiúkat akarta a megpróbáltatásokkal erősíteni.
Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy - mint eddig mindig - idén sem volt semmi baleset.

Sikeres volt-e a munkák? Egyik ismerősöm egyszer így fogalmazta meg a jó munka ismérvét: ha minden évben van egy kis előrelépés, akkor jól dolgoztunk. Persze szeretnénk ezt konkrét számokkal kifejezni. Szépen hangzik ha azt mondjuk, hogy első alkalommal 10 gyerek, idén pedig 59 gyerek vett részt a táborokban. De én fontosabbnak tartom, hogy mit csináltunk az alatt az egy hét alatt, és hogy mit vittek haza a fiúk a tábor végén. Ebben pedig idén biztosan volt fejlődés.
Másik mérce, hogy szeretnek visszajönni a fiúk évről évre. Van akinek ez a fő nyári programja, minden mást ehhez igazít.

Még nem szóltunk a vándortáborról, amit a Mecsekben tartottunk. Mint már említettük, ezt idén rendeztük meg először. Ezért új volt mind a gyerekeknek, mind pedig a felnőtteknek. Kevés fiú jelentkezett, és ez jó volt arra, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk a szervezés, a lebonyolítás apró várt és nem várt problémáinak megoldásában. Arra mindjárt rájöttünk, hogy a súlypont eltolódik, és a szervezésbe kell nagyobb munkát fektetni, a lebonyolításnál viszont a nagyfiúk érettsége könnyebbé teszi a felnőttek dolgát. A legtöbb dologban egyenrangú partnerként lehetett rájuk számítani. A tábor végrehajtása nehezebb, több erőfeszítést igényel, de sokkal több szép természeti csodát és kultúrális emléket  láttunk, mint egy állótábor során.
Új helyszín esetén az előzetes szemle nem maradhat el. Minimum a táborhelyeket meg kell tekinteni. A kis falvak boltjaiban előre meg kell rendelni az élelmiszert. Ez azért is problémás, mert a helyszín minden évben az ország más és más tájegysége lesz. Szerencsére idén volt helyben lakó felnőtt, aki - nem kevés munkával - ezeket az előzetes teendőket el tudta végezni.
A következő táborok feladata lesz, hogy ki kell alakítani egy sajátos lelki napirendet a tábor időtartamára. Idén szép volt, hogy háromszor is voltunk együtt misén, és a Réka várban, a szülőhelyén megemlékeztünk Skóciai Szent Margitról. A reggeli és az esti imádságok mellett még sajátos lelki programok is beépíthetők a napirendbe, reméljük a következő táborokban sikerül majd felfedezni, hogy mik ezek.

Készülünk a 10 éves jubileumra. Szerencsére nem csak visszatekintünk, de nagyravágyó terveink is vannak. Nem lesznek csinnadrattás, zászlós ünnepek, de nem fogjuk elfelejteni, hogy a Szűzanya már 10 éve segít, óv, nevel minket nyaranként.

Köszönjük Neked Istenünk!

Gábor Miklós, 1998