Jubileumi Nagytábor

Másnap hajnalban a vuvuzela hangja ébresztett. Igazi tábori hangulatban ment a 130 gyerek együtt a szentmisére. A délutáni kikapcsolódásunk részeként esti túrára indultunk, a viharvert völgyön át. Az elhagyott szovjet bázison tekinthettük meg a VB döntőt. „Eszes emberek remek keze megteremtette, „ezer” gyermek epedve szerethette e meccset.”

Hétfőn traktorral vittek minket az oszlopdöntögető munkára. A nehéz kezdet után megtapasztalhattunk, hogy Ther Tamás diplomája nem csak elvben, hanem gyakorlatban is sokat ér! Ettől kezdve már lendületesebben folyt a munka.

A keddi nagytúra rögös útjai mély barázdákat szántottak a talpunkba. A túra során megtekinthettük a Bakony legmagasabb pontjáról, a Kőris- hegyről (709 m), a környező táj vadregényes erdeit. Visszafelé egy hídon való átkelés közben, Joe akrobata mutatványát is megcsodálhattuk.

A szerdai akadályversenyen a mi csapatunk szerepelt volna a legjobban, ha valaki értett volna a térképhez és az iránytűhöz. Így viszont még az alsósok is megelőztek minket. A túra során szerzett pontokból gazdálkodhattunk, az esti étel liciten.

Új jellemnövelő nap állt előttünk. A bakonybéli monostorban segítettünk. A nagyobbak a farakás és az árok ásás művészetét tanulhatták (áldott a sok kéz …), míg a kisebbek a gyümölcsszedésben, evésben jeleskedtek (…átkozott a sok száj). A délután során 1 órát „önmagunkkal” töltöttünk. (csendes elmélkedés) Az esti tábortűz során a csapatok bemutatták, a napközben létre hozott énekeket, jeleneteket.

A pénteki nap sok izgalmat hozott számunkra. A bakonybéli focipályán került sor a sportnapra. Kötélhúzásban és focizásban mérhettük össze erőinket. Minden nap kaptunk a lelki megerősödésünkhöz is segítséget, de a péntek  délutáni szentmise során Szeretetszövetséget is lehetett kötni a Szűz Máriával. Estére, a még megmaradt „parázs” köré gyűlve mondhattuk el véleményünket a táborról. A nap és a tábor megkoronázásaképpen úgy gondoltunk Péterrel és Danival, hogy a csillagos ég alatt töltjük el ezt az utolsó éjszakát. Nagy élményt jelentett fűben kúszva meglesni az egyetemisták még éneklő csoportját.

A szombati nap lázas készülődéssel indult. A sátrak lebontása és csomagolása elég nagy fejtörést okozott mindenki számára. A szülők megérkezése nagy riadalmat keltett bennünk, az 1 hete nomád életet élő ifjakban. (Felismernek minket?)
Az Atya szentmise előtti prédikációját áhítattal hallgattuk.

Az ebéd elfogyasztása után már szüleim segítségével kerültek a csomagok az autóba.

Nagyon sok élményem van még (számháború, WC papír-tépkedő verseny, fürdés a patakban, beszélgetések), amelyeket szóval elmondani sem lehet.

A táborozóknak az élmény jutott, de azt is észleltük, hogy ennek a tábornak a megszervezése és lebonyolítása, milyen mérhetetlenül nagy áldozatokat követelt a szervezőktől!
Hálás köszönet érte!!!

Paulovics Zoltán
felsős táborozó