Gimnazista tábor 2011

Szúnyog, Balaton, térkép, kereszt, szeretetszövetség, nyúlvágás, foci, hinta, népdaléneklés, pataktisztítás, madárgyűrűzés, Csapi, szentségimádás, fahordás, vendégszeretet, kukoricás, tarokk, Aranka néni, pudingtorta, szentély… néhány szó, amit ha valaki meghall és ott volt az idei gimnazista táborban felcsillan a szeme és mesélni kezd.

De egy kicsit bővebben:

Július 2-án, szombat délután érkezett meg a 26 főből álló gimnazista brigád Nagybakónakra, ahol is az Árpád forrásnál vertünk tanyát, a zalai dombság egyik völgyében. Már az első naptól kezdve hatalmas élmény volt, ahogy a srácokkal közösen felépítettük a tábort, később a hét folyamán eltereltük és kitisztítottuk (vagy legalábbis megpróbáltuk:) az agyagos, faleveles patakmedret, és birtokba vettük az erdőt. A nutellás-kenyeres reggelikből erőt merítve, sokat dolgoztunk a tábor területén, ami összekovácsolta a társaságot. De az erdőn kívül más kihívásokat is tartogatott a Zalában töltött hét. Kitűztük magunk elé a célt: másfél nap alatt, megjárni a Balatont és fürdeni egy jót! Embert próbáló cél volt, ami ott lebegett a szemünk előtt, mikor a déli melegben a Kisbalaton töltésén, vagy úttalan utakon az erdőben hol fáradtan, hol lelkesen mentünk előre. Összesen kb. 70 km-t gyalogoltunk, szúnyogokkal háborúztunk éjszaka (tényleg komoly taktikákat lehetett látni, ha az ember arra járt, a lepkehálós védekezéstől kezdve) mindig találtunk egy rövidebb utat, de végül Fenékpusztánál elértük a Balatont megpihentünk, és egy kicsit többnek éreztük magunkat. Az a fajta jóleső fáradtág volt, ami kemény munka után szokott érezni az ember. Férfilelkünknek ez igen jóleső érzés volt.

A reggeleket és estéket az erdei szentélyünkben indítottuk és zártuk le Csermák Péter és Bujbáczi Bálint vezetésével, ami szép keretet adott a napoknak. Beszélgettünk kisebb csoportokban a szabadságról, a nehézségek felajánlásáról a Szűzanyának és a szeretetszövetségről. Csütörtök este rendhagyó esti imaként a Nagybakónak templomában a falusiakkal és a környéken lakókkal közösen tartottunk szentségimádást, ami szintén felemelő élmény volt. Megtelt a templom fiatalokkal és öregekkel és szinte együtt lélegeztünk. Mindenki bekapcsolódott az énekekbe, dobta a kis tábori korsóba felajánlásait és kérte a Jóistent és a Szűzanyát nehézségei leküzdéséhez. Szentségimádás után kivittük az oltári szentséget magunkkal és egész éjszakán át felváltva őriztük és elmélkedtünk Krisztus közelségében. A hét beszélgetéseinek, lelki élményeinek, különös csendjének, szabadságának gyümölcseként a pénteki tábori misén hat fiú kötött szeretetszövetséget a Szűzanyával, minek utána természetesen elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát, a nyárson sült mustáros nyulat gyros öntettel.

Összességében sikerült valami újat alkotni, hiszen gimnazista tábor még nem volt a fiútáborok történelmében, és a maradandó élmények mellett, volt időnk egymásra és önmagunkra figyelni, amitől egy igazi férfias lelki töltekezés is volt a tábor.