Gimnazista fiútábor

A gimnazista fiútábor a tavalyihoz hasonlóan idén is 10 napos volt, ezúttal Kishajmás mellett táboroztunk az erdőben. Nem voltunk sokan, a vezetőkkel együtt 15-en, Frank atya jött pár napra Németországból ezen felül három nagyszerű szakácsunk volt, akik egymást váltották. Egyikük a tábor után pár nappal töltötte 79. évét! És tényleg nagyon jó volt az étrend.

A kis létszám előnye volt viszont, hogy nagyon jól megismertük egymást a tábor során.

Nem volt egyszerű a táborkezdés… A holminkat szállító utánfutót traktorral kellett bevontatni egy másik úton, mert a híd leszakadt, és autóval nem volt járható, a forrás pedig még nem volt kitisztítva. De aztán szépen felépült a tábor. S a táborban maradt az utánfutó is, amiről időközben kiderült, hogy az egyik legjobb hely a beszélgetésre.

Kedd délután bementünk a faluba focizni, ahol a helyi fiúk közül is csatlakoztak hozzánk néhányan, illetve a boltba kenyérért. Már a foci is esőben ment, azonban visszafelé a táborba a kenyerünk is megázott. A táborhelyen pedig bokáig ért a sár… A sár miatt az akadályverseny is a falvakban volt, de nagyon jó feladatok voltak! S megtudtuk egy közmunkás életbölcsességét: „gitározzá’, fiam, mert fizikai munkábó’ nem lehet megélni!” Este aztán a tábortűznél beszámoltunk egymásnak az akadályversenyről, s nagyokat derültünk a feladatok megoldásán. Az egyik csapat egy élő tyúkot is hozott, ami végül levesként végezte. Csütörtök este megérkezett Frank atya is. Másnap Frank atya vezetésével nagyon jót beszélgettünk, utána szentmisét ünnepeltünk, majd délután bementünk a faluba munkát keresni. Szépen végigcsöngettük a házakat, hogy dolgoznánk. Jó élmény volt. Volt, ahol füvet gereblyéztünk, egy fiatal házaspárnak meg csak az autóját toltuk be az udvarukba, aztán beszélgettünk. S vasárnap este náluk néztük meg a vízilabda EB döntőjét is. Egyik este Gábor sámánestet tartott kémiai kísérletek segítségével. Sok olyan kísérlet volt, amit „csak a hívők láthattak”, de az ismét bebizonyosodott, hogy a pálinka (szigorúan kísérleti célokra!) és az olaj jól égnek. Sámánunknak volt egy négyezer éves barátja is, Fifi, akiről később kiderült, hogy egy hajdanvolt filmcsillag tevének a koponyája. Szombat reggel nem kötelező szentmise volt, amin mégis majdnem mindenki részt vett. Délelőtt ismét bementünk dolgozni a faluba, ám végül nem úgy alakult, mint hittük, úgyhogy ismét fociztunk és métáztunk. Szombat éjjel szentségimádás volt. Vasárnap a faluban voltunk szentmisén, este pedig volt lehetőség szeretetszövetség-kötésre, amit ünnepi nyúlpörkölttel végeztünk be. S este elment Frank atya is. Hétfőn elmentünk a Pécsi-tóhoz fürdeni. Napoztunk, úsztunk, tornyot építettünk, vízibicikliztünk, remekül éreztük magunkat. Hazafelé aztán elnéztünk egy elágazást, így a tábor helyett a hegygerincre jutottunk (a tábor a hegy tövében volt…). Innen viszont remek volt a kilátás, s toronyiránt szépen lejutottunk. Este spontán buli volt a tábortűznél, aztán másnap záróeste, amire többen készültek különféle műsorokkal: verssel, híradóval, dallal, stb. Az előadók pedig kakaós csigát kaptak Abaiék jóvoltából, akik nagy tálcával hoztak nekünk. Szerdán már csak értékeltünk, összepakoltuk a tábort, s hazamentünk.

Összességében nagyon jó volt a tábor! A sok személyes és közös beszélgetés, a falusiakkal való kapcsolat, a játékok, a sámánest, Frank atya, a szakácsok…

Aki nem hiszi, jöjjön jövőre Jubileumi Nagytáborba!