Gimnazista - Egyetemista tábor

A szenzációról én már csak másodkézből hallottam, mivel balga módon rászerveztem egy kevésbé fontos programot az említett augusztusi hétre, így az idei évben komoly reményekkel indultam a Keleti Pályaudvarba. Régi ismerősökre, tartalmas előadásokra és elsősorban egy tábori malacra számítottam. Gyorsan megtanultam, hogy két nagy party sosem ugyanolyan.

A változások közül a disznó csirkévé és nyúllá alakulása bizonyult a legjelentéktelenebbnek. A Mecsek lankáin elterülő táborhelyre érkezve még kicsit elbátortalanodva figyeltem, hogy itt bizony fiatalítottunk, az idei táborozók zömében a gimnazista rétegből kerültek ki. A generációs szakadékot – na jó, talán csak résről beszélhetünk – azonban egy-két nap alatt sikerült áthidalni, hála a jól átgondolt táborstruktúrának. Ez a koncepció szintén újítás tavalyhoz képest, vége az egész napos rohanásnak, itt kérem van idő sakkozni az árnyékban és légpuskával célba lőni, csak az esti mosogatásnak nem sikerült helyet találni. Rejtély. A csapatokra osztott rendszerrel könnyebben szervezhető a nap, így talán némi teher lekerült a tábort vezető Ther Tamás széles vállairól. A dolognak további előnye, hogy az egyes programok kialakítása még a tábor előtt jó érzéssel ki lett osztva a résztvevők számára, vagyis mindenki a maga módján ronthatta el a hetet. Senkinek se sikerült. Legkevésbé Billes Viktornak és Uzsay Bencének, akik a tábor lelki programjáért feleltek, és akiknek munkáját talán jól jellemzi, hogy lassan két hónappal az események után még mindig érezhető hatással vannak mindennapjaimra. Komolyan, voltam már pár hosszabb lelkigyakorlaton, de amit ők reggel, napközben és este 5-10 percben műveltek, az számomra példa nélküli módon jól sikerült.

Mindemellett persze kirándultunk, számháborúztunk (csúfos eredménnyel, többször is), esténként tűz mellett beszélgettünk és egészen jól látható munkát is sikerült végeznünk, amely talán a közeli falu hasznára válhat majd egyszer. Egyszóval értelmesen sikerült eltölteni egy hetet, értékes emberek társaságában, akik jól érzik magukat együtt. Ez pedig nem lebecsülendő dolog, én például ezért ragadtam itt, Schönstattban. Lehet, hogy a tavalyi tábor legendás volt, én mégis az ideire fogok tovább emlékezni.