Gergőke

Csurgó-kút... emlékeimben még elevenen él ez a tábor. Nem csak azért, mert ez volt az első fiútáborom, hanem, mert egyből a mélyvízbe (inkább mély sárba) kerültem. Senki sem szeretett táborrendező csapat lenni, mert azoknak a tábor területének 90%-ára kavicsot kellett cipelni a sár miatt, de ez látszólag semmit nem használt. Ezért, nem ezért, azóta várként álltak a sátraink ezen a táborhelyen... :-)

Tamás és Máté beszélgetésére is szívesen emlékszem vissza: Tamás ámító eszmefuttatása a Kalasnyikov nevű sorozat-mosógépről, és a "Nagyszüleid biztos ufók voltak" kezdetű esti mese alatt betegre nevettem magam a tábortűznél...

Egyik reggel Pilu mesélte, hogy egy nagy bagócsot látott az éjjeli őrség alatt. Ugyan senki nem tudta, hogy mi az a bagócs, de Pilu egész határozottan emlékezett rá, hogy olyat látott, mégpedig elég nagyot! A titokzatos bagócs legendája azóta is él, noha kiderült, hogy csak Kuslits Marci ment ki az éj közepén könnyíteni magán...

A hajdani konyhás sátor, amiben aludtunk a hét során, az utolsó előtti este megadta magát, beáztunk. Miki bácsi mondta, hogy "Nem baj, van egy tartalék sátor!" Ha ő mondja- gondoltuk- biztos jó sátor. Így abban a boldogító tudatban feküdtünk le, hogy a kellemetlen élmény nem fog megismétlődni, hiszen a másik sátor majdnem egy hétig bírta. Tévedtünk... Így alig vártam már szombat reggel a szüleimet. Amikor megjöttek, édesanyám értetlenkedve állapította meg, hogy egyetlen cuccom maradt mentes a víztől és sártól: a nylon zacskóba gondosan becsomagolt vízhatlan bakancsom...

az akkor 11 éves Bartal Gergőke