Fiúhétvége Óbudaváron

Mikor: 
2010, április 9 - 18:00 - 2010, április 11 - 14:00
Hol: 
Óbudavár
2010. áprilisának egy napsütötte délutánján, Nagyvázsonyban a Kinizsi utca 78. házának kapuján egy fehér papíron nagy betűkkel díszelgett a Guld Bence által készített felirat: "FIÚK IDE ->". Így könnyen odataláltunk. Az udvaron természetesen kezdetét vette az ismerkedés, míg bent a lelkes vezetők "fűtötték" a 14°C-os szobákat egy kis ablaknyitással. A vacsora után (merthogy ilyen is volt!) elmentünk a Kinizsi által alapított kolostor romjaihoz, ahol egy (volt az négy is) jót sötétbújócskáztunk.
 
A plébánián vetítést láthattunk az előző évben a Fiúmozgalom által rendezett programok képeiből. Ezután bemutatták idei jelmondatunkat mely "furcsa, azaz mondhatni szokatlan" lett: "Maradj velünk - engem küldj". Kialakulásának körülményeit, és megválasztásának indoklását Kiss Ádámtól, Uzsaly Bencétől és Billes Viktortól hallhattuk. Ezután a Jubileumi Nagytáborban való részvételre lelkesítő videót láthattunk, mely igen nagy derültséget okozott.

Másnap korán felkeltettek, és egy rövid reggeli torna, és egy hosszabb reggeli után elindultunk Óbudavárra, a Kápolna szentelésének 5. évfordulójára. Részt vettünk egy szép misén, ahol Tilmann Atya tartotta a prédikációt, s mint ahogyan az lenni szokott, most is jól sikerült. A szentmise után a németországi King Atya előadását halhattuk "A Schönstatt és a politika" címmel, Uzsaly Bence tolmácsolásában. Az előadás után ebéd, majd egy kis padpakolás következett. Megfigyelhettük, hogyan fújja el a szél a könyves sátrat, majd fociztunk egy jót. Foci után műsorok következtek a Kápolna melletti új színpadon, ahol többek között Endrédy Gábor 2110-es idegenvezetését hallgatthattuk meg "Óbudavár City"-ről. Aztán elmondtuk, hogy nekünk fiataloknak mit jelent a kápolna, és végül énekeltünk is a Mária Musical-ből. Ezeket egy izgalmas méta követte, melyet az egyre fokozódó szél tett kiszámíthatatlanná.

Az óbudavári programok után a "hazaindulás" kovetkezett, melyet egy nagyszerű számháború szakított félbe, ami hosszú, küzdelmes harcok után, végül döntetlenre végződött. (Giovanni -azaz Gio- a zászlót egy kb. tíz méter magas, vékony fa kinyúló ágára csomózta, de a Palkó hősiesen küzdött leszedéséért, ami sikerült is, csak az "életébe került".) Az ismét lelkes vezetőink főtt virslit készítettek nekünk vázsonyban vacsorára, majd a tábortűz mellett egészen késő estig -ahogyan az lenni szokott- énekeltünk és játszottunk. Nem maradt el a "Börtön ablaka", A nyálon lőtt lány balladája, a 8 óra munka, és sok más ének sem. Többek között elindítottuk a Tik-keket és Tak-kokat, A "bagi" is többször elment jobbra...
Másnap reggel reggeli közben mindenki elmesélte élményeit, és negatívumként csak a hideg, a tej hiánya és a számháború visszavágójának elmaradása merült fel. Ez is bizonyítja azt a tényt, hogy NAGYON JÓ VOLT!!!

Nem csalódtunk most sem a szervezőgárdában (Simon Dániel, Ther Tamás), és ismét egy felejthetetlen hétvégén vettünk részt, melynek emlékét sokáig hordozzuk.

Palásthy István