Fiúzsinat 2012

Mikor: 
2012, március 2 - 17:00 - 2012, március 4 - 12:00
Hol: 
Óbudavár
Indulás 15:47-kor. Legalábbis az SMS-ben ez állt, aztán persze nem így lett, mert megcsodáltuk a készülő lasertag felszerelést, meg elkezdtem okosítani a népet hatalmas photoshop tudásommal, jah, és persze a Dani is késett. Szóval minden hányattatás után elindultunk, Tomi, Gio, Dani meg én. A turbótrabi mindnyájunkat Óbudavárra röpített, de a késői indulást így sem sikerült behozni, így hát a program is késve kezdődött, de persze ez azért nem okozott nagy gondot. Mikor Bendzsi is befutott elkezdhettük a vacsorát is, utána meg már valójában is belecsaphattunk a lecsóba.
 
A kápolnában történt. Ide “zarándokoltunk” vacsora után. Ráhangolódtunk a Szűzanyára, aztán elkezdtük. Kivel mi van? Ki hogyan érkezett? Ki hogyan hasznosította az előző jelmondatot (Forrásodból akarunk meríteni)? Én kezdtem a kört. Én kezdtem? No mindegy is. Szóval az első kettőben benne voltam, és próbáltam a legösszeszedettebben elmondani egy s mást, de nem sikerült a füzetem nélkül. Nagy általánosságban azt mondták az emberek, hogy nagy várakozással érkeztek, mert a tavalyi zsinat nagyon jó volt, valamint a jelmondattal való foglalatoskodás kisebb-nagyobb hiányai ellenére sokan rá tudták illeszteni az elmúlt évükre a jelmondatot. Az este további része számomra már nem egészen világos, de azt hiszem ezek után lefeküdtem, és kihagytam a feltehetően izgalmas tarokkozást, de így legalább kisebb gondot okozott a másnapi 7-es kelés.
 
Azért annyira nem tett boldoggá a korai ébredés, de egész jó hangulatban tudtam nekivágni a napnak. A Kápolnabeli reggeli ima után következett a kiadós reggeli, mely felkészített minket testileg az előttünk álló munkás napra. Akinek feladata volt, beszámolt a foglalatossági köréről, például Pannonhalmáról, a Vértezőről vagy a Csirkéspalacsintáról. Természetesen ezelőtt az atyatanulmány sem maradhatott ki, amely a kegyhelyek különleges mivoltáról szólt.
Ebéd előtt gyorsan összeszedtünk még pár iránymutató gondolatot, és kezdett körvonalazódni, hogy a délután nem csak a jelmondat keresésére fog szolgálni, hanem jön egy házaspár, akik beszélni fognak valamiről, de hogy miről, azt csak a legkiváltságosabbak tudták előre. Az ebéd természetesen nagyon finom volt. Nem ettem még pizzát Óbudaváron addig, de azt hiszem ezentúl kevés másik étel lesz, amiért ilyen mértékben ácsingózni fogok az ottani konyhán.

Az ebédet természetesen szieszta követte, aztán 2-kor újra nekivágtunk. Sok minden előkerült. Otthon, szeretetszövetség, bőség, élő kapcsolatok, és még sorolhatnám, de csak nem jutottunk előrébb. Én személy szerint nagyon fáradt voltam, meg aztán egyre inkább érdekelt, hogy ki is az a bizonyos házaspár, aztán 5 körül végül megérkeztek.
 

Dávid és Anett egy Schönstatthoz lazán kötődő keresztény házaspár. Egy hihetetlen ajánlattal rukkoltak elő a közösségi helyért végzett kilencedünk 6. hónapjában, amely alaposan felkavarta az érzelmeket, és azt hiszem mindnyájan hullámvasutaztunk az érzelmi skálánk szélső értékei között. Ez aztán rányomta a bélyegét az estére is, amely végül továbbra is jelmondat nélküli maradt. Bár a misén valamelyest megnyugvást nyertünk, de folyamatosan csak kérdéseink voltak. Így a Magyar Schönstatti Fiúmozgalom történetében először másnapra halasztottuk a döntést.
 
Én újfent a korai fekvésre szavaztam volna, de az ehelyett elkövetett beszélgetések kárpótoltak, és bár elég későn feküdtem, nem okozott gondot a másnapi (vagy aznapi?) korai kelés, de ami még fantasztikusabb, hogy egész nap friss és üde voltam.
 
Szóval az ilyenkor szokásos reggeli rutin után újfent nekiláttunk a jelmondat keresésének. Kezdetben csüggedő, majd növekvő lelkesedéssel, már-már rajongással. Így a sok kavargó, és látszólag külön irányokba mutató gondolatokból idén is született egy jelmondat. Sokak szerint ennél már nem is lehetne jobb soha. Persze tavaly is ezt mondtuk, úgyhogy láthatóan megindult az a mélyülési folyamat, amelyet másfél éve maga elé tűzött a mozgalom.
 
A jelmondatkeresést egy kis gyűjtögetéssel zártuk. Összeszedtük, hogy kinek mit jelent a jelmondat, hogy milyen sok jelentés áll mögötte, hogy azok is átérezhessék a súlyát, akik nem vettek rész a zsinaton.
 
Szóval így történt, így született: Szövetséged sürget minket!
Ther Péter Pál