Fáklyás futás 2016

Előző este még sok mindent nem tudtam, hogy pontosan hogy meg mint lesz, csak annyit, hogy a koliban, ahol néhány órát aludtunk, borzasztó meleg volt. De még azt sem, hogy mikor kell kelni, így harmadik kocsis létemre egy laza két órával korábban már felkeltettem a csapatot, amikor szóltak, hogy nono fiam, ráér még az kicsit később is. A Balatonhoz lefelé aludtunk még egyet (leszámítva, amikor Berci bejelentette, hogy  ugyan késésben vagyunk, de rajta van az ügyön, és beletaposott), majd beérve a második kocsit átvettük a lángot.

Az én futásom Alsóörstől volt Arácsig. Berci is futott velem, kilométerhiánya volt, de még úgy is sokkal gyorsabb volt, hogy három szakaszt futott, mint én az egyetlenemmel. Ráadásul el is tévedtünk kétszer, mert azt hittem, tudom az utat, de mindig rosszul bíztam abban, hogy most már lefele kell menni. A futás amúgy jó élmény volt annak ellenére, hogy nem szoktam ennyit futni, de valamilyen tempóban végigbírtam, és csak a végén éreztem, hogy már egy lépést sem bírok többet. Utána biciklire szálltam, és az tényleg felemelő érzés volt. Aközben az imaszándék is jobban ment. Kifejezetten szép helyeken mentünk, nekem nem volt megerőltető, és vittük a lángot Óbudavárra. Jó volt. 

 

Zánkán megfürödtünk és leheveredtünk. Nem sok alvás után már indulni kellett. Én csak az utolsó 3 kilométer futottam, de még ott is volt keverés a kocsikkal, biciklikkel. Nekem jól esett a végső futás. Főleg jó volt megérkezni a kápolnához, ahol olyan örömmel vártak minket. 

 

Köszönjük az ajándékokat, illetve nagyon szép gesztus volt Gergőt is megajándékozni, megérdemelte. (No, nem azért, mert nem aludt.. )