Európai Fiúmozgalmi Találkozó 2013

December 28-án reggel indultunk a repülőtérre Kiss Ádám, Fehér Gábor és én. Délután érkeztünk Schönstattba, a hivatalos program pedig este kezdődött, az országok bemutatásával. Előtte vacsora, utána beszélgetés, sörözés. A sok német mellett osztrákok és svájciak voltak, két lengyel fiú két lengyel kispappal erősítve, meg mi hárman. Éjfélkor pedig minden nap himnuszok éneklése.

29-én reggel mi voltunk a reggeli ima felelősei. A délelőtti program szintén az országokról szólt, hogy hogyan éljük a szeretetszövetséget a mozgalmunkban. Kicsit forgószínpadszerű volt, egymás után három helyre lehetett menni. Ádám megtartotta mindhárom alkalommal a bemutatást, Gábor és én pedig körbejártuk az országokat. Ebéd után hosszú pihenő volt minden nap. 29. délután elmentünk sétálni a Berg Sionra egy lengyel fiúval együtt, megkerestük Tilmann atya sírját is. Estefelé szentmise volt abban a templomban, ahol Kentenich atya az első beszédét tartotta. Vacsora után ismét kötetlen program volt, éjfélkor himnuszokkal.

30-án három csoportba osztva voltak „előadások” a fáklyás futásról, a Jugendzeltről és az ifjúsági programokról (pl. 17-iki Szentély éjszakája), illetve Stefan atya tartott egyet szintén a jubileummal kapcsolatban. Estefelé felmentünk az Örökimádás-templomba, ahol öt évszám kapcsán egy-egy „Kentenich atya” beszélt az akkor benne levő kérdésekről. Érdekes volt így „Kentenich atyát” hallgatni. Este Casinoabend volt pókerrel, kockajátékokkal, csocsóval, sörrel… Éjfélkor himnuszok.

31-én délelőtt 10 órakor volt zárómise az Ősszentélyben. Kipakoltuk a padokat, hogy beférjünk, 8-9 atya koncelebrált, Stefan atya mondta a prédikációt. Mise végén a németek még elordították a jelmondatukat az Ősszentélyben, majd csoportkép. Kicsit rosszul éreztük magunkat, amikor kiderült, hogy az összes német ajkú hazamegy, noha volt egy olyan információ, hogy közös szilveszterre várnak minket. Az egyik lengyel fiú maradt rajtunk kívül. Ebéd után átköltöztünk a Jugendzentrumból az atyákhoz az alagsorba. Itt találkoztunk Bujbáczi Bálinttal, mert Pater Frank (a találkozó egyik szervezője) „elkérte” nekünk. Délután négyesben elmentünk felfedezni Schönstattot. Láttuk a házaspárok útja néhány állomását, a Pilgerkirche-t (zarándoktemplom) és Pilgerarena-t, illetve elmentünk a Vértező II. szállása és a családok szentélye felé. Összesen kilenc szentélyt láttunk, ebből négyben voltunk bent is. Este az atyáknál volt szilveszteri vacsora, igen szépen terített asztal, hangulatos világítás, zene… Vacsora után felmentünk az atyák szentélyéhez, ahonnan kitűnően ráláttunk Koblenzre és a rengeteg tűzijátékra. Itt is találkoztunk Bálinttal, úgyhogy négyen énekeltük a himnuszt. Másnap nagy közös ebéd kb. az összes atyával. A mi asztalunknál ült Pater Erhard, Gertrúd-Mária nővér nagybátyja, illetve a legeslegelső „magyar” schönstatti atya, „Pater Budaörs”, aki Budaörsön született. Az atyák igen jól tartottak minket ezen az ebéden, „die Studenten müssen noch essen” jelszóval sorra hozták a repetát mindenből. Délután háromkor mise volt a Provinzhaus egyik házi kápolnájában (mert kettő is van), igen szűk körben: három lengyel, három magyar, egy svájci kispap, Pater Frank és még egy atya. Amúgy meg pingpongoztunk napközben, meg pihentünk. Este Stefan atyával vacsoráztunk, felfedeztük a konyhában a Bory-vár képét (köszönjük, Csermák Péter!), utána meg elmentünk vele Koblenzbe várost nézni, sörözni, beszélgetni. Hazafele úton még láttuk a tizedik szentélyt is. Január 2-án kora reggel Ádám elment, mi még pingpongoztunk egy sort Gáborral. Kora délután Pater Frank kivitt minket a vasútállomásra, aztán Kölnből hazarepültünk.