Egy út schönstattba

Előzmények

2001. május 20-án tartottuk a tavaszi schönstatti túránkat a Somló hegyre. Ezen az éppen Óbudaváron tartózkodó Franz Wiedmaier atya is részt vett hét argentin fiúval. A kirándulás során az atya érdeklődött, hogy a Magyarországon fiúk terén milyen kezdeményezések vannak. Beszámoltunk neki a nyári táborokról, és arról, hogy vannak már fiúcsoportok is, illetve van egy már nem prosperáló első „Kisfarkas” csapat, akik már nagyok, és van egy fiatal cspoport, ami nem régen kezdte a rendszeres összejöveteleket.

Ezt hallva az atya a nagyokat meghívta Schönstattba egy hétre az Atya-házba, ahol még 2002 őszéig ő lesz a rektor. Elmondása szerint van egy alagsori szoba, ahol kilenc fiú elalhat, és étkezést is felkínált.
Ilyen alkalmat nem szabad elhalasztani. Viszont ahhoz, hogy kiutazhassunk 2002 nyarán, megfelelő lelki előkészületekre van szükség. Vagyis újra össze kell hívni a „Nagyfarkas” csapatot, és el kell kezdeni dolgozni. A régi Kisfarkasok a következő személyek: Ther András, Ther Balázs, Ther Tamás, Rábel Kristóf, Körmendi András, Gábor Dániel. Mivel a meghívás nagyobb létszámra szólt, a táborvezetésekben már részt vevő fiúkkal kibővülve kezdtük meg a munkát 2001 augusztus végén. A csatlakozó személyek: Komáromi Dániel, Csermák András, Csermák Tamás és valamivel később Csermák Péter.

A munka többrétű volt: ismerkedtünk Schönstatt történetével, vagyis elolvastuk az Engling Józsefről és a Kentenich atyáról szóló füzeteket, valamint elkezdtünk egy lelki előkészítést, ami a lelki napirend végzését, annak írásos ellenőrzését és a különleges jófeltételek gyakorlását jelentette.
Az indulásig 4 összejövetelt tartottunk, amin beszámoltunk eredményeinkről-problémáinkról (ezzel erősítve és megnyugtatva egymást), valamint előadásokat hallgattunk, amik korunk problémáiról és Schönstattnak ezekre adott válaszáról szóltak.

Közben kiderült, hogy Ther Tamás, Komáromi Dániel és Rábel Kristóf sajnos nem tud jönni velünk. A kölcsönkapott kisbusz 9 személyes volt, üresen pedig nem volt érdemes menni, Bartal Gergő szívesen velünk tartott.
Így érkeztünk el a táborok utána július 20-ához, az indulás napjához.