Döglesztő 2009

A soproni indulás kicsit hirtelen volt, de Mikivel nem lehetett vitatkozni. Egy gyors bevásárlás után indultunk ki a városból, de az első napra tervezett táv a bemelegítésről, összeszokásról szólt. Mire kiértünk a határ melletti kis házhoz (melynek betontornácán olyan jót tudtak aludni a többiek) el kezdett csepegni az eső. Sátorverés (és javítás) után vacsorázás következett.
Másnap az eső szünetében elpakoltuk a sátrat és a cuccainkat, reménykedtünk, hogy jó időnk lesz. De nem így történt: a határt átlépve ismét esőbe keveredtünk és míg ki nem értünk az erdőből végig áztunk. Félre is navigáltam a társaságot rendesen… Az első faluba már nem esett az eső, így ettünk és az útvonalat újratervezve folytattuk a kirándulást. Hosszú menet volt de az esti szállásért megért. A lándzséri várromban aludtunk (illetve néhányan a WC-ben mert ott melegebb volt), váltottunk pénzt 250ft-ért egy eurót! Már a tűz gyújtás is érdekes volt a nagy szél miatt, de legalább másnapra tisztább volt az idő. Az út már gyorsabban ment, kirakodó vásáron és Güterweg-eken keresztül.

Harmadnap egy tehénlegelő mellett találtunk szállást. Előtte bementünk hárman (Matyi, Gio - aki nem fáradt el eléggé ezért oda-vissza táskával a hátán szlalomban futott - és jómagam) a közeli faluba bevásárolni. A magunk és Miki legnagyobb meglepetésére is keveset fizettünk a kívánt termékekért (nem loptunk, ennyit kért a kasszás lány…). Ennek örömére másnap visszamentek vásárolni a többiek (én addig térképet kerestem, mert lejöttünk arról is amit a várban kaptunk). Térképet csak rövidtávra sikerült szerezni (talán az én hiányos nyelvtudásom is közre játszott benne), de ez is elég volt egy időre.
Majd elindultunk az általam legszebbnek tartott szakaszon. A táj kezdett a képeken látható alpesi falvakra emlékeztetni és egy nagyobb domb tetejéről láttunk is havas sipkájú hegyeket. Próbálkoztunk a magyar térerő befogásával, de nem sikerült. Ezután gyorsan kiértünk az idilli körzetből és haladtunk Bernstein felé az országúton, teherautók és száguldozó autósok között. Ez volt szerintem a legnehezebb rész és a társaságon is meglátszott: nem volt összetartás, a menet szétszakadt. Késő délután kerestünk az út mellett egy eldugott táborhelyet. Volt egy patak is, amiben remekül megfürödtem bár nem biztos, hogy tisztább lettem.

Reggelinket a közeli autóspihenőnél ettük meg, majd tovább indulva egy út menti Spar-ban bevásároltunk és megittuk a napi kakaó adagot! Oberwart-nál ráléptünk véglegesen a térképre, és újra erdőben haladhattunk tovább a régi Őr-vidéken. Egészen a rauchwarti kempingig mentünk, ahol sikeres alkudozás után és hosszú várakozást követően sátrat vertünk, tusoltunk ettünk és egy nagyot aludtunk, utoljára a sógoréknál.

A levezető szakaszt viszonylag hamar megtettük bár eléggé fáradtak voltunk. A szentgotthárdi templomban kértünk segítséget szállás ügyileg, mire felajánlották nekünk a „Hiltont”. Ez a templom felső karzatán lévő emeletes ágyakból álló szállás (zuhanyzóval és WC-vel!) remek pihenés volt az utolsó estére és a búcsúzásra.