- Bemutatkozás
- Aktuális
- Jelmondat
- 2017 – Élő közösségben céljaid felé
- Korábbi jelmondatok
- 2016 – Növekedjünk közösségben az alapokhoz hűen!
- 2015 - Derűvel építsük a jövőt!
- 2014 - Új világ, új misszió
- 2013 – Taníts minket nevelni
- 2012 - Szövetséged sürget minket
- 2011 - Forrásodból akarunk meríteni
- 2010 - Maradj velünk - Engem küldj
- 2009 - Veled és érted
- 2008 - Reménnyel céljaink felé
- 2006 - Jelenlétedben járni
- 2005 - Veled minden nap
- Évfordulóink
- Schönstatt
- Krónika
- Schönstatt +
- Linkek
93. Mi az a pedagógia és miért fontos?
A pedagógia szó valaki oktatási stílusára illetve megközelítésére utal. Magában foglalja az oktatás filozófiáját, módszertanát és a diákkal kialakított kapcsolat formáját. Ezekre mind hatással van a tanító saját elképzelése Istenről, személyről és közösségről.
Az egészséges pedagógia nagyon fontos, mert objektív igazságokat közvetít a tanító és a diák szubjektív viszonyán keresztül. Még az evangélium és az Egyház tanítása is az apostolok tanúságán és személyes munkáján alapszik, így segítve a hit közvetítését. A hit befogadását akadályozó nehézségek nagy része abban gyökeredzik, hogy a modern ember nehezen azonosul az alapvető értékekkel. Ide tartozik a természetes szint kulcsélményeinek hiánya (pl. egy stabil, hosszan tartó kapcsolat az apával és az anyával). Az ilyen nehézségek legyőzése tulajdonképpen pedagógiai kérdés: hogyan tudom felkészíteni a lelket tárgyilagos igazságok befogadására alapvető személyes tapasztalatokon keresztül?
Az elmúlt száz év hatalmas változásai jelentős eltolódáshoz vezettek az emberek önismeretében, egymáshoz való hozzáállásában és elköteleződéseik kialakításában. Példának okáért, korunk erős hajlama, hogy önmagunkat a karrier, valamint az egzisztenciális jólét alapján határozzuk meg, sokkal nehezebbé teszi azt, hogy megnyissuk magunkat egy Istent szolgáló hivatás előtt. Sőt, az élvezet- és sikerhajhászás valamint a kollektivizmus (azt csinálom, mint mindenki más) olyan dominánssá vált, hogy az már útjában áll annak a lehetőségnek, hogy Istenhez kapcsolódjunk (mivel Őt nem tudjuk megragadni a fenti kategóriák segítségével.) Még az a hajlamunk is, hogy odafigyeljünk a szociális problémákra és szervezett rendszerek segítségével oldjuk meg őket (ami önmagában jó), egy olyan változás, ami csökkenti a hangsúlyt a személyesen és az egyedin és gyakran a személytelen problémamegoldásra helyezi a hangsúlyt ahelyett, hogy a nagyon is személyes “te” oldaláról közelítene.
Ha ezeket az eltolódásokat nem vesszük figyelembe a pedagógia szintjén (azaz a nevelés felől megközelítve), akkor a próbálkozás, hogy megnyissuk a szíveket egy tartós kapcsolatra Krisztus és az Egyház felé, csak kevés gyümölcsöt fog hozni.