122. Mi a „példák törvénye”?

A példák törvénye (latinul casus praeclarus) az eszménypedagógiá speciális alkalmazása. A példa lehet egy konkrét személy, közösség, hely, esemény vagy feladat, aki/ami megtestesít egy eszményt. Azok számára, akik kapcsolatba kerülnek egy jó példával, az eszményt közvetlenül és valódi összefüggésben tapasztalhatják meg. Bár a valóság mindig elmarad az ideáltól, egy ilyen megnyilvánulás sokkal könnyebbé teszi, hogy mások számára közvetíteni tudjuk mind az eszményt, mind azt az utat, amin az megvalósítható.

Például, ha valakit Schönstattról pusztán írott anyagok segítségével tanítunk, ugyan valamit tudunk közvetíteni felé arról, hogy mi is ez az egész, de majdnem lehetetlen igazán megragadni a lényeget élő tapasztalat nélkül a Szentélyről, a Schönstatt Család valamelyik ágáról, vagy egy különleges eseményről. Amint kapcsolatba kerül Schönstatt valamilyen jó példájával ösztönösen sokkal többet ragadhat meg, mint pusztán könyvek által.

Hasonló módon Schönstattnak vannak eszményei, amelyet az Egyházzal is meg szeretne osztani, mint például az Apostoli Világszövetség (36.) felé való törekvés. A legjobb módja annak, hogy ezt másoknak elmagyarázzuk és felismertessük az, hogy alakítunk egy kisebb léptékű, de hasonló tulajdonságokkal rendelkező közösséget. Ezt Schönstatt főként a saját strukturális felépítésén keresztül valósítja meg – nem csak elmélet és tanítás által, de példákat adva a stílust, a lelkiséget és a felépítést illetően is, hogy ez az eszmény valódi lehető-séggé válhasson az Egyház számára.