112. Mi a „szövetség pedagógia”?

 A „szövetség pedagógia” egyesíti az elköteleződést és mozgást (organikus növekedést) a

Hogy hatékony legyen, a nevelés folyamatának segítenie kell az embert abban, hogy nélkülözhetetlen első kötődései konkrét alapvető kapcsolatokká növekedjenek. A modern tapasztalat nagyon is tisztában van a kapcsolatok sérülékenységével, de tanácstalan, amikor az elköteleződésről van szó, különösen, ha az egy életre szól. Itt fontos szerepet játszanak a kapcsolatformálás nehézségei. Mindezt tovább bonyolítja korunk információ- és élményáradata, amely egy olyasfajta univerzalizmushoz vezet, ami nehezen kötelezi el magát egyetlen ember vagy életállapot mellett. Ahogy Kentenich atya mondaná: „Az univerzalizmus partikularizmus nélkül nihilizmus,” vagyis az egész világ magunkhoz ölelése anélkül, hogy egy konkrét ideált, kapcsolatot vagy elköteleződést követnénk, sikertelenségre van ítélve, és végül a világ egy apró szeletét sem leszünk képesek formálni. Tulajdonképpen ugyanezt a bölcsességet közvetíti a mondás is: „könnyebb az egész világot szeretni, mint felebarátomat.”

Ráadásul, a Schönstatt pedagógia ezen része igyekszik hangsúlyozni a személyes kapcsolatok élményét, akár evilágiak akár természetfelettiek, mivel ezek mélyebb módon támogathatják az embert, mint a személytelen tömegtársadalomra jellemző felületes viszonyok. Továbbá, ha ez a személyes kapcsolat kölcsönös tud lenni, akkor erősítheti az egyén méltóságát, hiszen egyszerre adja és fogadja be a szeretet, és így felébresztheti a lélek minden képességét, hogy szeresse Istent, felebarátját és önmagát.