109. Mi a „nyitott ajtók törvénye”?

A mozgáspedagógia az Isteni Gondviselésbe vetett gyakorlati hitben gyökeredzik. Különösen értékes a „nyitott ajtók törvénye”, egy Kentenich atya által gyakran használt alapelv, amelyről Szent Pál apostolnál is olvashatunk (lásd: 1 Kor 16,9; 2 Kor 2,12; Kol 4,3; ApCsel 14,27). Ennek a törvénynek az értelmében Isten kívánságait általa megnyitott vagy bezárt (a „zárt ajtó törvénye”) ajtók, vagyis lehetőségek megvizsgálásán keresztül ismerjük fel. Ezeket a kapukat Isten egyfajta eszközének tekinthetjük, amelyek segítségével hatni kíván az egyénekre, családokra és nemzetekre. Tiszteletben tartják a szabad akaratot, de arra hívnak minket, hogy jobban bízzunk meg Isten kéréseiben és akaratában.

Az, hogy valaki belép-e ezeken a nyitott ajtókon továbbra is ítélőképesség kérdése, némely kapu azonban olyan szembeszökő, hogy egy mélyebb isteni szándék magától értetődőnek tűnik. Az Isteni gondviseléssel összhangban lévők általában eleve fogékonyak ezekre a nyitott ajtókra (mi másért nyitotta volna meg Isten?), de mégis hagyják Isten más hangjait is hatni a jól megalapozott döntés érdekében. A tisztánlátás szükségessé teszi azt is, hogy a kapun való áthaladás után is értékeljük a helyzetet, ez az „alkotó eredmény törvénye” (lásd alább).

A „nyitott ajtók törvénye” Schönstatt elválaszthatatlan része a kezdetek óta. Az 1914-es alapítás azért történt, mert Kentenich atya észrevett egy nyitott ajtót, Isten ajánlatát, hogy Mária a Szentélybe költözzön. A mozgáspedagógia szempontjából a nyitott és zárt ajtók kulcsfontosságú szerepet játszanak, hiszen nagyobb beleszólást engednek Istennek a nevelés és irányítás folyamatába.