106. Hogyan kísérhetjük figyelemmel a „mozgást” és az életet?

Kentenich atya egy négy lépésből álló folyamatot használt és tanított, hogy megfigyeljük az életet és reagáljunk rá. Hasonló a lát-ítél-cselekszik módszerhez, de nagyobb hangsúlyt fektet az alapelvekre. A lépések – megfigyelni, összehasonlítani, redukálni a végső alapelvekre, alkalmazni –Isten hangjának felismeréséhez is szükséges kritériumok a mai világban.

1. Megfigyelni. Megfigyelem az életet körülöttem, különösen azokban az emberekben és/vagy közösségekben, amelyeket rám bíztak. Mi inspirálja ezt az életet? Honnan jön? Mi bíztatja? Mi bátortalanítja el? Milyen kereszteket visel? Milyen irányba vezeti Isten? Hogyan kíván Isten bevonni engem? Ehhez a lépéshez kulcsfontosságú a hallgatás képessége, úgy az életre, mint és Isten hangjára, amely ezen az életen keresztül beszél. Elengedhetetlen, hogy az életet tisztelettel kezeljük és őszintén törekedjünk, hogy eljussunk a gyökereihez. Az elhamarkodott ítélet vagy egy „mindentudó” hozzáállás rövidre zárhatja ezt a folyamatot.

2. Összehasonlítani. Szemügyre veszem a párhuzamos eseteket saját tapasztalataim, mások tapasztalatai és a történelem alapján. A rám bízott élet milyen mértékben egyedi és milyen mértékben látszanak törvényszerűségek dolgozni? Az összehasonlítás célja nem az, hogy letörjön (ők jobbak, mint mi, mi jobban vagyunk, mint ők), hanem hogy jobban megragadja Isten alapvető tervét, azok számára, akiket szolgálok. Az összehasonlítás egyezéseket és eltéréseket mutat, és tisztábban hallhatóvá teszi Isten hangját, amely a rám bízott élet sajátosságain keresztül beszél.

3. Redukálni a végső alapelvekre. A harmadik lépésben alaposan végiggondolom azokat az elveket, amelyek a megfigyelés és összehasonlítás által feltártak alapját jelentik. Egy felszínes értékelés, vagy tünetek puszta listája talán kielégítő korunk behaviorista mentalitásának, de nem elégséges egy hatékony mozgáspedagógia számára. Ha az életet valóban Isten tervének megfelelően kívánjuk élni, akkor el kell jutnunk a valódi forrásokig és okokig, a valódi metafizikai definíciókig. Például, a munka és a munkanélküliség esetében nem lenne kielégítő a „munkát” úgy meghatározni, mint „valamit, amit az ember a megélhetéséért végez”, hanem olyan definíciót kell keresnünk, amely egyaránt felfedi a természeti és természetfeletti körvonalakat, mint például, „a munka Isten teremtő művében való részvétel”.

4. Alkalmazni. Végül, az életre a fenti alapelvek alapján igyekszem reagálni. Például, a munka és a munkanélküliség esetében, az „Isten teremtő művében való részvétel” meghatározás elvezethet egy olyan kezdeményezéshez, hogy munkanélkülieknek értelmes feladatokat adok és lehetőséget biztosítok számukra alkotó tevékenységre, még adott helyzetükben is. Vagy ösztönözhet munkaadókat a dolgozók elégedetlensége esetén arra, hogy megfontolják: tisztességesen bánnak-e alkalmazottaikkal és annak a méltóságnak megfelelően kezelik-e őket, hogy azok részt vesznek Isten teremtő munkájában.