18. fejezet

 

Számíthatunk a Lélekre. Voltak olyan idők az egyház életében, amikor intézményei erősek voltak. A pápák pápák voltak, a püspökök püspökök, a házasok házasok. Akkoriban is sok volt a nehézség, de a házasság és a társkapcsolat nem volt olyan problematikus, mint manapság. A házasságokban sok volt a szenvedés, de a házasságon belül történt dolgokon nem nagyon gondolkodtak. 

Ez ma másképpen van. A házasság intézményéről sokféleképpen esik szó az egyházon belül, és az egyházon kívül is a legkülönbözőbb módokon foglalkoznak vele. Röviden szólva, minden lehetséges. A lelki sérülés, amely ezen a területen létrejöhet, nagyon-nagyon nagy.

 

 

De mindennek megvan a maga értelme. Ez a kor Szentlélek ideje. Amikor az Isten megérint egy embert, akkor ezt az embert nagy nehézségeken vezeti keresztül, életet és erőt ad neki, és magához vonzza, azért, hogy valóban Isten gyermekének érezze magát, éppen olyan gyermeknek, amilyen egy gyermek valójában. 

Akkor Istent Atyának fogjuk tudni szólítani, és akkor a legfontosabb nem ez vagy az lesz, hanem éppen az, hogy ez a végtelen Isten a mi Atyánk. Akkor aztán történjék bármi az életünkben, sikerek, boldogító élmények, győzelmek vagy bűn, mindezek mögött Istent, a mi Atyánkat fogjuk látni. 

 

 

Ez azt jelenti, hogy az életünkben van egy erő, egy áramlás, amely át- meg átjár bennünket, ez pedig a Szentlélek. Egy nagy gondolkodó egyszer így fejezte ezt ki: A jövő kereszténye vagy olyan ember lesz, akit teljesen betölt a Szentlélek, vagyis aki csakugyan átéli Istent, vagy nem lesz keresztény többé.

Az egyház és a világ továbbfejlődéséről van itt szó. Egy olyan kor egyházában haladunk előre, amelynek nem az a feladata, hogy a jó rendet lélekkel töltse meg, hanem a káoszban uralkodik, és benne a tulajdonképpeni rend a Szentlélek, amely az Atyából árad ki, mert szeret minket. 

 

 

A jövőben ennek a Léleknek az erejében bízhatunk gyermeki bizalommal, mert a jövőnk akkor is Isten kezében van, amikor társat keresünk.