1. fejezet

Élek. Számomra volt tegnap, van ma, és lesz holnap. Mi, emberek, állandó mozgásban vagyunk. Haladunk az időn keresztül. És amikor Istennel beszélünk, akkor van egy tegnapi Istenünk, akivel tegnap érintkeztünk, azután van egy mai Istenünk, aki most éppen azt mondja nekünk: „Értékes vagy számomra. Én alkottalak.” És van jövőnk, amelyről Isten azt mondja: „Minden jóra fordul. Veled vagyok. Nem fogunk butaságot csinálni. Én biztosan nem, a te butaságaidat pedig előre beterveztem.”
 

Vagyis minden a kapcsolaton múlik. Ha az ember szeret valakit, akkor többnek látja. Ez mindig így van. Ez igaz még a kertben nyíló rózsára is. Ha szeretem a rózsámat, akkor szebbnek látom. Sok ember a kutyájában is többet lát, mert szereti. És amikor a kutyája ránéz, akkor elérzékenyül. Ha szeretünk egy embert, akkor többet látunk benne. És akkor az is igaz, hogy amikor mi ilyesmit érzünk, akkor biztos, hogy valaki szeret bennünket. Így van ez Istennel.

Isten ránk tekint, és érzi, ahogyan azt mondjuk neki: „Te vagy az én Istenem, Hozzád tartozom.” Így találja meg az ember az Istent. Így találja meg a tervét, azt a tervét, amely rá vonatkozik. Így van ez. Engedjük hát át magunkat neki, és mondjuk azt: „Tégy velem, amit akarsz!” Hogy hogyan tovább, azt majd meglátjuk.
 

Köztem és az Isten között létrejön egy szövetség, és létezik egy terv, amit az én Istenem rám szabott. Azt mondom neki: „Te nagy vagy, és néha olyan nagyságot látok Benned, amilyen csak létezhet egyáltalán. Kérlek, engedd megéreznem, hogy itt vagy!” És Isten azt válaszolja: „Már régóta így teszek. Ott voltam az emberek mögött, akik szeretnek téged. És azok a tegnapi kis véletlenek, azok is tőlem származtak. Tudod, számomra csaknem mindegy, hogy teremtek egy tejutat, amelyben százmillió nap van, vagy azt mondom neked: „Veled vagyok, legyen bár jó vagy rossz kedved, veled vagyok, ha fáj a fejed, és akkor is, ha már nem. Ez az én tervem számodra. Veled akarok lenni.”

Mielőtt tovább olvasnál, keress valamit az életedben, amikor azt mondhatod: ’Igen, Te voltál ott a háttérben.’ És ne felejtsd el, hogy mi okozott fájdalmat neked. Az alábbi példa mindenkire vonatkozik. Jézus az, aki azt mondta: ’Istenem, miért hagytál el engem?’ Azután azt: ’Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.’”
  

Isten odakiáltja neked: „Vele voltam! (Ma pedig határtalan szerencsémre – velem van.) Ami korábban történt, abban is veled voltam. Most is veled vagyok, és így lesz ez a jövőben is. Van egy tervem számodra, de arra várok, hogy azt mondjad nekem: ’Atyám, bízom Benned.’ Sőt esetleg még azt is tedd hozzá: ’Szeretlek.’”